8/28/2010 Touch of Environment / CZ - 1.Augusztus első felében két hétre "kiköltöztem" 6 diákkal Csehországba, ahol egy környezetvédelmi témájú projektben vettünk részt - melynek előkészítő látogatásáról már korábban beszámoltam. Az első héten egy Roznov környéki indián tipitáborban laktunk. Az időjárás nem egészen volt kedves hozzánk, bizony-fel-feláztatta a talajt, nagyon jól jött a gumicsizma. A hét elején minden szabadtéri játék közben eleredt az eső ... A közös sátorban sokféle érdekes (és kevésbé érdekes) unaloműző foglalkozásra került sor, lehetett rajzolni, textilt festeni, gyöngyöt fűzni. Voltak is üres órák, amikor a macsós fiúk is már gyöngyfűzésre "vetemedtek". A képen éppen állatokat tervezünk a kihalt fajok helyett - ez a program mondjuk nekem nagyon tetszett. "Állati" kreatívak voltunk! Egy alkalommal tettünk egy kirándulást a Radhostra, ami egy jó nagy hegy Roznovtól nem messze. Ezen található a híres és népszerű Radegast szobra. Róla nem lehet tudni, hogy nő volt-e vagy férfi, egyes ábrázolásokon nő, máshol férfi. Mindenesetre egy sört is elneveztek róla, melynek fogyasztását nem tiltottam meg a diákok számára :) A kiránduláson megismerkedtünk a környék természeti értékeivel, geológiai, biológiai érdekességeivel, állataival, növényeivel. A hegy csúcsán egy templom derengett fel a ködben, lefelé jövet aztán már tisztult az idő és a kilátást is lehetett élvezni. Egy estére bevállaltuk a főzést, paprikás krumplit csináltunk. Öröm volt nézni, milyen lelkesedéssel pucolták a krumplit, vágták a hozzávalókat a magyar fiatalok. Arról nem is beszélve, hogy milyen lelkesedéssel ették a többiek a vacsorát. Mindenkinek nagyon ízlett! Később, már a másik szálláson egyszer az angolok, egyszer a spanyolok főztek vacsit. Hát, őszintén szólva, a mienk volt a legjobb - és mi vezettük be azt, hogy vegetáriánus változatot is csináltunk szegény növényevő angoloknak. Amikor a roznovi falumúzeumot látogattuk meg, sajnos zuhogott az eső. De azért így is érdekes volt. Az étteremben még savanyú káposztás tésztát is ettem - nem mintha a táborban nem lett volna elégszer káposzta, csak ki akartam próbálni. Furcsa volt kicsit, én szívem szerint jól meglocsoltam volna tejföllel. (A szemüveg nem azért volt rajtam, hogy jobban lássam a kaját, hanem a tábori higiénia miatt nem akartam a kontaktlencsével szórakozni.) Judy sült krumplit evett brindzával, az sem volt rossz, eredetileg én is azt kértem volna, csak kifogyott. A csoportképen látszik, hogy elég ázottak vagyunk, de ennek ellenére jókedvűek. Aki hiányzik: Szabi - sajnos elkapta az egynapos hányásos betegség és a sátorban feküdt. Az egész társaságon végigment a vírus - feltételezhetően a nem megfelelő tábori higiénia miatt. A csehek mégis arra fogták, hogy másnaposak a fiatalok. Már amikor a tanárok is hánytak, akkor kezdtek el gondolkodni, hogy valami más lehet, de ekkor sem ismerték el, hogy a tábori körülmények okozták, hogy így elterjedhetett a betegség. Pedig biztosan ő is élvezte volna a falusi iskolát! A tanárbácsi igazi volt és mindent elmagyarázott. Ki lehetett próbálni a palatáblára írást is, a valódi szivacsot (az állat), sőt még a rosszcsontok számára fenntartott pálcát is! Ezt a sokkot :) nem is lehetett elviselni anélkül, hogy ne ittunk volna egy jó pofa sört a suli melletti kiskocsmában. Volt persze kulturális est is, ahol a magyar fiatalok néptáncoltak (a sárban), előadták a "Nád a házam teteje" c. dalt mutogatva és gitárral is énekeltek. Sokat nevettünk a többiek műsorán is, különösen a spanyolokén - a mutatványos "trükkökön". Aztán vasárnap (végre) átköltöztünk Semetínbe, a Hájenkába, ami egy faház. Rögtön mindenki megrohamozta a fürdőszobát - ki is fogyott a víz ...
(Folyt. köv.) 8/27/2010 KeresztkölkökMinden nyáron Kőszegen töltenek egy kis időt a keresztgyerekeim. Az idén kicsit rosszul sikerült az időzítés, mert közben nyaralni is mentünk, meg Csehországba is el kellett utaznom. Először a "kicsik" voltak itt, a két ikerlány, akik 4 évesek és Zsozsó, aki szeptembertől már iskolás lesz. Sokat sétáltunk, Zsozsó rávette Gyuszit, hogy pecázzanak is. Aztán sütöttünk süteményt, meggyes-túrós lepényt. A kislányokkal meglátogattuk Bagi Ágiékat, ahol Rebeka nagyon kedvesen fogadta a kis jövevényeket, nagy játszás volt, alig akartak a végén eljönni. Mikor hazajöttünk a nyaralásból (ld. az előző blogbejegyzést), sor került a helycserére, mentek a kicsik, jöttek a nagyok. Eszter már ötödikes lesz, Sama harmadikos. Stramm mind a kettő, hát úgy gondoltuk felmegyünk velük az Írottkőre. Bicajjal elkerekeztünk Velembe, közben a Cákon megálltuk kicsit pihenni, körülnézni. Velemben a bicajokat letettük ismerőseinknél, majd gyalog folytattuk az utat a Hosszú-völgyön felfelé. Hát tényleg jó hosszú az a völgy, mert párszor meg kellett állnunk pihenni és sokszor volt olyan érzésünk, hogy mindjárt ott vagyunk, aztán mégis igen sokat kellett még menni. Régebben Gyuszi járt már arra, meg Sama is arrafelé jött le az Apucijával, de már egyikük sem emlékezett eléggé rá. Bizony meredek is volt, meg lelkileg volt megterhelő, hogy nem tudtuk, hol tartunk, mennyi van még. Gyuszi már a második szakaszon előre ment, mert idegesítette, hogy csak nem akar vége lenni az útnak. Mi szépen baktattunk utána, meg-megálltunk, pihentünk, beszélgettünk. Azért le a kalappal a gyerkőcök előtt, mert nem estek kétségbe, hanem kis erőgyűjtés után folytathattuk a felfelé kaptatást. Aztán csak felértünk. A kilátónál sokan voltak, de a legtöbben autóval jöttek fel vagy az osztrák oldalról, vagy a magyar oldalon a Hörmann-forráshoz közeli parkolóban hagyták a kocsit. Mi voltunk a gyaloglás "hősei". Nagyon meleg volt ott fenn, tűzött a nap - persze a padok mind a napon. Végül a torony mögé, az árnyékba húzódtunk kajálni. Majd felmentünk a felújított kilátóba, melynek alsó néhány szintjén a mai határ kialakulásának történetét bemutató tablók láthatók. Fentről csodálatos volt a kilátás, jól körbekukkeroltunk. A kis pihenő és feltöltődés után a gyerekek visszanyerték minden elevenségüket és már másztak is fel a közeli sziklára, mely mellett ismertető olvasható az "írottkő" eredetéről. Itt volt ugyanis a Batthyányiak és a Nádasdyak birtokának határa, azt jelezte az "írott kő". A hegyről lefelé megálltunk a Hörmann-forrásnál és feltöltöttük a vízkészletünket, majd a Szent Vid felé indultunk le. Útközben még "kincset" is találtunk: pár szem rókagombát. A szentvidi pihenő után már nagy vidáman értünk le Velembe, ahol beültünk a Pittyesbe egy ücsire, majd hazabicikliztünk. Sama még egész este focizott (!) ezután. Ennyit a fáradtságról :) 8/26/2010 Nyár, nyaralásKissé elhanyagoltam a blogot mostanában, pedig van miről írni. Sok minden történt a nyáron. Például még májusban, Gyuszi elvitt csónakázni a kőszegi Csónakázó-tóra gyereknap alkalmából :) Hamar belejött az evezésbe, bár a tűző napon jól kimelegedett szegény. Azért így is csinos volt a csíkos ingben. Kicsit retrósra sikerült felöltöznöm, de nem bánom, mert igen jól éreztük magunkat. Csónakázás után elmentünk kebabot enni Biegoékhoz. Istenien csinálják! Aztán júliusban elmentünk nyaralni a Balatonhoz. Már évek óta ugyanoda járunk, Balatonedericsre. Szeretjük a strandot, a sok látnivalót a környéken és a házigazdáink kedvességét. Sajnos mindig a szálláson felejtettük a fényképezőgépet, ezért nem sok készült. Pedig lett volna mit fényképezni. Maga Erderics is szép, főleg a strand, voltunk Keszthelyen bicajjal, az Afrika Múzeumban, ahol megnéztük az állatokat és a trófeákat is. Hazafelé Szigligeten ebédeltünk, ahol az étterem teraszáról csodálatos a kilátás a Balatonra. A húgom, a férje és a kisfia is velünk nyaralt pár napig. Bátor nemcsak motorozott, hanem önfeledten strandolt is, nagyon élvezte a nyaralást. Sokat beszélgettem vele egy madzagon húzható és eközben labdát pörgető kis piros játékvonatról :) |
Lepold Ágnes blogja
Ebben a blogban személyes élményeimet osztom meg az olvasókkal. Kirándulások, élmények, szabadidő, stb. Archives
August 2018
CategoriesAll Blog Comenius Család Iskola Kirándulás Kirándulás New Trip |