Vasárnap Katerinával és Mateusz-szal felkerekedtünk és elvonatoztunk a közeli North Berwick-be, ahol két célunk volt: a Scottish Seabird Centre, ahonnan madárnéző hajókirándulások is indulnak, és a Tantallone vár. Az elsőt hamar megtaláltuk, útközben már láttunk kis csért és szürkegémet is, meg persze sirályokat, de azokat lassan már észre sem vettünk, annyi van belőlük. A látogatóközpontba és a madárnéző hajókirándulásra is vettünk jegyet. A látogatóközpont is nagyon jó, interaktív, a webkamerákon keresztül jól megfigyelhetők a különböző tengeri sziklákon fészkelő madarak, szulák, alkák, lundák, stb. Filmeket is lehet nézni, és persze vannak a gyerekek számára is foglalkoztató pontok. A teraszra is ki lehet menni, ahol távcsövek vannak felállítva és azokkal is lehet madarakat megfigyelni. A kávézóban meleg ételt is lehet enni, környezetbarát az egész és önkéntesek dolgoznak benne, szóval minden kávéval a madarak védelmét támogatják a látogatók, csakúgy, mint az ajándékboltban, ahol vettem „Puffin Poo” nevű édességet, azaz lunda kakit.
Csak közben már nemcsak a nadrágom szára volt csuromvizes, hanem a skót esőt már a cipőm sem bírta és elkezdtek buborékok jönni belőle - kifejlődött rajta egy lyuk. A golfozók segítségével végül eljutottunk a pálya szélére, ahol az orszáutat szerettünk volna megtalálni, de áthatolhatatlan fűdzsungel és egy árpaföld állta utunkat. Elbaktattunk hát a szakadó esőben a golfpálya szélén a bejáratáig, onnan már rendes utcán közlekedve visszajutottunk North Berwick központjába, a kocsmába, ahol kicst megvígasztalódtunk.
Ja, a Tantallone várat nem találtuk meg, de annyira messzire kerülhettünk tőle a golfpályán való sétálgatás miatt, hogy esélytelen volt a dolog. Már úgysem lett volna nyitva, mint utólag megtudtuk. Ennek ellenére is nagyon szép napunk volt, sok élménnyel gazdagodtunk, feltöltődve értünk haza.
0 Comments
Továbbindultunk egy kis tengerparti faluban Obanba, ami nagyon aranyos kis település, csak mihelyt kiszálltunk, máris zuhogott az eső. Katerinával és Mateusz-sal bementünk egy hal étterembe, ahol nagyon finom grillezett lazacot ettem és teáztunk. Egyébként mihelyt elhelyezkedtünk, kint kisütött a nap… Kicsit megmelegedtünk, majd sétáltunk egyet a tengerparton. Katerina szeretett volna fókákat látni és a közelben van is egy nagy fókapopuláció egy szigeten, de itt az obani kikötőben egy se volt. Láttunk viszont egy fekete lumma párt, akik a kikötő falában, egy lyukban fészkeltek.
Eredetileg a Loch Lomondhoz is el akartunk menni, de sajnos egy földcsuszamlás miatt lezárták az utat, nem lehetett arra menni, ezért a Loch Awe-hoz mentünk. Ez is szép volt, elég hosszú is, csak sajnos a parkolót már bezárták (!) ezért csak az út szélén tudtunk megállni, nem tudtunk hosszabb időt nézelődni. Az első héten néha nem teljesen volt világos számomra, hogy miért azt tanuljuk, amit, illetve, hogy valóban ránk szabták-e ezt a kurzust. Persze volt pár dolog, ami tetszett és itthon is kipróbálom majd. Cameron minden nap elküldte nekünk a ppt prezentációját, amivel aznap foglalkoztunk. A témák tartalmát is röviden vázolom, valamint egy-két megjegyzéssel kiegészítem: „Classroom management” (a tanóra megszervezése):
Potenciális problémák:
Tanulási stílusok és különböző intelligenciák:
Rövid próbatanítás, „how to … ?” címmel:
Weboldalak, melyek hasznosak lehetnek számunkra:
Nyelvi egyszerűsítés a CLIL számára:
Projekt munka:
„Firing questions”, azaz kérdés-zápor a tanárra:
Agnessel sok elméletet vettünk illetve kipróbáltunk többféle feladattípust. Ezek esetében sem mindig értettem, hogy hogy jönnek a CLIL-hez például a ismerkedős játékok, és a szaktárgyi órán való hasznosításukról egyáltalán nem beszéltünk. Nála is volt, sőt az ő óráin talán még inkább, hogy azt éreztem, az angol nyelvtanítás metodika, nem pedig szaktárgyi CLIL módszertan. A többiek is így voltak ezzel, szóval nem egyedül az én véleményem. Témáink és hozzájuk kapcsolódó jegyzeteim, megjegyzéseim:
A jó tanár ismérvei:
A tanár szerepei:
Agnes sokat használta a „hard”, illetve „soft” CLIL fogalmakat, amit nem magyarázott meg és a cikk felületes elolvasása után sem volt számomra ez világos, de aztán itthon újraolvastam és megvilágosodtam (az ábra mellé már itthon került be kézírással), valamint az is megerősödött bennem, hogy miért nem volt igazán ránk szabva ez a kurzus. Hát azért, mert nem a szaktantárgyát angolul oktatni próbáló „hard-cliles” megközelítésből szóltak hozzánk a tanárok – nem is tehették, hiszen egyiküknek sem volt olyan tapasztalata, hogy tantárgyát valamilyen idegen nyelven valaha oktatta volna! Inkább a skála „soft-cliles” végét próbálták nekünk nyomatni, ami pedig inkább az angol nyelv tanítás tartalom alapon (a cikk szavaival élve „content-based ELT”). A tanfolyamon végig érezhető volt az az ellentmondás, de leginkább Agnes óráin, mert nála szinte nem is esett szó arról, hogy a különböző feladattípusokat hogyan lehet alkalmazni a szaktárgyi órán. Ehhez kellett volna több idő, de általában nagyon hajtott minket, gondolom minél nagyobb tananyagot el akart velünk végezni, csak sajnos nem azt, amire nekünk szükségünk lett volna. A következő feladat, amit csináltatott velünk, viszont jó volt! CLIL-kísérlet:
Kakukktojás (odd-one-out):
Futva diktálás (Running dictation):
Mikro-tanítás:
8/11/2018 0 Comments EDINBURGH BLOG/2. – Hosszú séták és nagyszerű látnivalók ingyen (július 24.-27. kedd-péntek)Kedden iskola után elrohantam a Canongate-re a suli főépületébe, ahol Katerináék órái még tartottak és bepofátlankodtam megkérdezni, hogy akarnak-e jegyet a Royal Military Tattoo-ra. Házinénim ugyanis felvilágosított, hogy bár a jegyek nagyon drágák, van egy előzetes műsor csütörtökön, ami féláron megy, ugyanis beengedik rá a fotósokat, akik ott futkosnak majd és a végén lesz egy evakuálási próba, a műsor viszont ugyanaz. Azt tudtam, hogy Katerina szívesen jönne, de többen is mondogatták bizonytalanul, az interneten viszont azt láttam, hogy a legtöbb szektorban már elfogytak a jegyek, szóval sietnünk kell, ha be akarunk jutni. A csoportjuknak éppen Agnesszel volt órája, de beengedett. Azt mondták, hogy a 22.50 font áron kapható jegyet vegyem, de a jegyirodában – ami a Waverley mellett van – már csak olyan jegyek voltak ezen az áron, ahonnan nem lehetett tisztán látni a kordonok és szektorok közötti kerítések miatt, valamint hét jegyet nem is tudtak volna nagyjából egy helyen adni. Ezért vettem oda ötöt, és kettőt az eggyel magasabb árkategóriájúból (36 font), ahonnan viszont garantáltan jó a rálátás a menetre. Katerina vállalkozott rá, hogy odaül velem. Ezután szerettem volna elmenni a Hollyrood palotába, ami az utca végén van, de mire odaértem, már elmúlt fél öt, és bár hatig vannak nyitva, fél öt után már nem lehet bemenni. Csalódottan fordultam vissza és sétáltam egy nagyot a városban (ekkor készült az előző bejegyzés képei közül is néhány.) Ez a palota lett volna az egyetlen olyan látnivaló ebben a négy napban, ahol belépőt kellett volna fizetni, mert amiket ezután néztem meg, azok mind ingyen látogathatók.
A képek forrásai: https://www.nationalgalleries.org/search/artist/sir-henry-raeburn https://www.nationalgalleries.org/art-and-artists/5688/william-chalmers-bethune-1744-1807-his-wife-isobel-morison-1760-1850-and-their-daughter-isabella https://www.nationalgalleries.org/art-and-artists/159116/monarch-glen#related-media-anchor Este Katerinával és Mateusz-sal sétáltunk a környéken egyet. Először Costorphine-ban, ahol van egy kis park, nem messze tőle régen volt egy kastély is, de az már nincs meg. Viszont találtunk egy nagyon érdekes építményt, amit galambok tartására használtak és az 1500-as években építettek. Egy jó magas, kerek, torony-szerű építményről van szó, egy kis ajtócska van alul, felül pedig kirepülhettek a galambok. Ezután tovább sétáltunk a környéken és Clermiston felé vettük az irányt, ahol a parkot szerettük volna megtalálni, de először egy magán parkba sikerült betévednünk, melynek közepén egy szép, nem nagy, kastély-szerű épület állt. Aztán megtaláltuk az igazi közparkot is, ahol rengeteg virág volt és egy olyan faragott padra ültünk le, amin különböző állatok voltak megformázva. A nap lezárásaként a helyi kricsni felé vettük az irányt, ahová Mateusz már nem jött velünk, mi ketten viszont folytattuk missziónkat, hogy skót söröket ismerjünk meg. Ennek eredménye volt, hogy megismerkedtem a McEwan’s 70-vel, valamint a helyiekkel sokat beszélgettünk. A brit biliárdot is megnéztük, amit sokkal kisebb asztalon, kisebb golyókkal játszanak, mint az általunk ismert változatot. Mint "magyar" is bemutatkoztam - a szinte mindig nálam lévő Rubik-kockát összekevertettem velük és kiraktam a szemük láttára. Egyébként elég csendes volt a hely, hiszen hétköznap volt. Katerina könnyen hazagyalogolt onnan, én pedig buszra szálltam és néhány megállót utaztam hazáig.
Hogy Mateuszt hol vesztettük el, arra nem emlékszem, de az biztos, hogy este már csak ketten voltunk Katerinával (és nem kocsmáztunk előtte), de kipróbáltuk a villamost együtt. Én már azzal jártam reggel és elég jónak tartottam. Az 1-es busszal neki is elérhető volt, ezért megnéztük visszafelé. Saughton - amit a helyiek "szókton"-nak ejtenek - megállójánál szálltunk le és az 1-es buszra szerettünk volna felszállni, de nem voltunk biztosak benne, melyik megálló van nekünk "irányban" meg nem is nagyon akart jönni. Jött viszont két helyi fiatal nő, akiket megkérdeztünk, ők megmutatták a megállót és mondták, hogy várhatunk, ha akarunk, de gyalog sincs messze, ahol én lakom, mert ez a busz eléggé megbízhatatlan. Így mondták: "terrebl szervesz", az első szótagot kissé hosszan is ejtve ("terrible service" egyébként, amit mondani akartak), de azért megértettük. Később kísérleti úton bebizonyosodott (versenyeztek Mateusz-sal), hogy Katerinának a villamosozás lassabb reggel, mint a buszozás...
Ezután megmásztuk az innen nem messze található Artúr-székét (Arthur’s Seat), ami egy vulkanikus hegy. A nem annyira meredek oldalon mentünk fel, és már majdnem egészen felértünk, amikor megpihentünk kicsit, és körülnéztünk. A város és az öböl csodálatos látványában gyönyörködhettünk. A csúcsra már nem út vezetett, a köveken kellett felmászni, nem volt túl egyszerű, de óvatosan csináltuk. Elég nagy volt a tömeg fent, és a szél is fújt rendesen. Lefelé a többiektől lemaradtunk Katerinával és szép kényelmesen, sokat beszélgetve jöttünk le, majd a parlament melletti szökökút medencéinek egyikében, ahol gyereke fürödtek és felnőttek áztatták lábukat, mi is lemostuk az út porát a lábunkról. Aztán úgy gondoltuk, hogy egy kis átöltözés után az út porát a Costorphine Inn-ben is le kéne mosni magunkról egy kis söröcskével … Megbeszéltük, hogy a Clermistonból induló „terebl szervesz” 1-es buszon találkozunk, Katerina otthon száll fel rá, meg én is. Ebben a műintézményben történt előző látogatásunk alkalmával ugyanis rájöttünk, hogy az 1-es pont arra közlekedik. Na mármost az, hogy a kocsmából hazafelé volt buszmegálló, az nem jelenti azt, hogy odafelé is van. Plusz még útfelújítás miatt az utca egyik oldala le is volt zárva, ezért még egy buszmegálló kimaradt a sorból. Mi meg csak utaztunk, utaztunk és reménykedtünk, hogy visszatalálunk (és nem halunk szomjan addig), ha egyáltalán le tudunk szállni valaha erről a terrebl szerveszről… Sikerült azért nagy nehezen, és a sör is jól esett. Van egy jó képünk, az Artúr székéről lefelé jövet készült (ld. balra). Katerina küldte át nekem ezzel a címmel: "Before or after?" - utalva arra, hogy kocsmázás előtt vagy után készült-e a kép. Hát az igazság az, hogy az Artúr székén nincs olyan műintézmény, ahol besörözhettünk volna, úgyhogy csak a fáradtságtól voltunk ilyen gyagyák ... 8/9/2018 0 Comments EDINBURGH BLOG/1. Nem minden kezdet nehéz – vagy mégis? (július 22. vasárnap –23. hétfő)Bécsből repültem először Frankfurtba, majd Edinburg-ba. Délután értem oda, a házinénim, Lynne, kijött a Drum Brae South-ra és onnan gyalog elmentünk a házáig. Ismerkedtünk, megmutatta a házat, a szobámat, kicsit beszélgettünk, és ellátott egy csomó információval az utazást illetően, kaptam egy csomó busz menetrendet is. Kiderült, hogy otthon hagytam egy nagyon fontos dolgot, az adaptert, amivel a brit konnektorba be tudnám dugni az európai csatlakozót. Nagyon mérges voltam magamra és el is mentem a közeli Tesco-ba, hátha van nekik, de semmi eredmény, csak visszafelé irányú adaptert találtam. Vacsora után aztán viszonylag korán elvackoltam magam, mert korán kellett kelnem reggel, fáradt voltam. Hétfőn reggel az Airlink 100-zal mentem be a Waverly pályaudvarig, ahonnan az út 5-10 perc séta a Canongate-en található iskoláig. Éppen csak megérkezett a busz, még ültem, amikor bekopogott az ablakon valaki nekem: Katerina volt, az a cseh tanárnő, akivel iskoláink egy közös, FOTO című projektben (Fight fOr TOlerance: https://issuu.com/iqnoli/docs/foto_2017-2019) vesznek részt és Csehországban, Susicében találkoztunk februárban. Már akkor beszéltük, hogy megyünk Edinburgh-ba továbképzésre és hogy nagyjából egyidőben, de nekem teljesen kiment a fejemből. A házinénije és egy lengyel kolléga, aki ugyanott lakik is vele volt, együtt mentünk be az iskolába, az Edinburgh School of English nevű nyelviskolába, ahol kiderült, hogy az én tanfolyamom egy más helyszínen lesz. Valami rémlett, hogy írtak egy emailt, amiben szerepelt ez, de a címet nem írták meg. Többen is jártunk így, nekünk a suli taxit hívott és így jutottunk el az Aquinói Szent Tamás Katolikus Iskolába, ahol több kurzus részére is béreltek termeket. Katerinával telefonszámot cseréltünk persze, hogy később megtaláljuk egymást és a következő két hétben sokat bandáztunk együtt. A tanáraink az első héten Cameron és Agnes voltak. Előbbi különösen a gyerekek, tinédzserek tanítása területén rendelkezett nagy tapasztalattal, ezért tőle inkább gyakorlati dolgokat tanultunk, mint például az osztály munkájának szervezése (classroom management), tanulási stílusok (learning styles) és külünböző intelligencia típusok (types of intelligence), projekt munka (project work), problémák, amik felmerülhetnek, hasznos internetes oldalak, stb. Jópofa fickó volt, nagyon tudott pofákat vágni, színészkedni, igen megkedveltük. Skót akcentussal beszélt, szólal még autentikusabb élmény volt. Agnes, aki egyébként lengyel, a módszertannak inkább az elméleti részét oktatta nekünk, sajnos mindig a fél 12-től fél 2-ig tartó blokkban. Enyhe külföldi akcentusa volt, ami annyira nem tetszett, jobban örültünk volna egy anyanyelvi tanárnak. A képen az első heti csoportunk van, mert a második héten kicsit változott a csapat összetétele. Balról jobbra haladva: Agnes, a tanárunk, Simone (olasz), Ildikó (magyar), Franziska (osztrák), Elisa (spanyol), én, előttem Anna (szlovák), Günter (osztrák) és Enzo (olasz). Érdekes, hogy Enzoval már találkoztunk pár évvel ezelőtt Colchesterben, ahol szintén egy CLIL (tartalom alapú nyelvoktatás) témájú továbbképzésen jártunk. A kollégák nagytöbbsége nem volt angoltanár, hanem a tantárgyát kellett oktatnia angolul, és azért jött, hogy ennek a módszertanát ismerje meg.
8/8/2018 0 Comments Ha nyár, akkor Erasmus+ KA1!Tudom, nagyon hülyén hangzik ez a cím, és azt is, hogy sokkal több olvasót vonzana ez a bejegyzés, ha a „szex” szó is szerepelne benne, de bocsi, ez valami egészen más típusú izgalomról fog szólni. Nagy izgalommal vártam már, hogy eljuthassak Edinburghba, Skócia fővárosába, ahol a tartalom alapú nyelvoktatás a középiskolában témájú (CLIL Secondary) kéthetes tanártovábbképző kurzuson vehettem részt az Európai Unió Erasmus+ KA1 programjának támogatásával. Iskolánkból hatan pályáztunk támogatásra, de csak hárman kaptuk meg, ezen szerencsések közé tartoztam én is. A pályázat elkészítésében kolléganőm, Nagy Marietta vállalta a koordinátor szerepét, azaz neki kellett a legtöbbet dolgoznia rajta és nagyon sajnálatos, hogy ő például nem kapott támogatást. Nekem is volt olyan év, hogy nem sikerült a pályázatom, de nem szabad elkeseredni, mert ha egyszer sikerül, onnan kezdve a következő már könnyebben fog menni. Én már többször is jártam külföldi tanulmányúton ezen lehetőséget (illetve elődjét, a Comenius programot) kihasználva, például Angliában kétszer, egyszer Észak-Írországban, egyszer Írországban, tavaly Máltán és az idén Skóciában. Ezekről az utakról korábbi blogbejegyzéseim tudósítanak, szakmai tapasztalataimat pedig egy angol nyelvű oldalon gyűjtöm össze. Az izgalom és várakozás azzonban nem volt felhőtlen, mert volt néhány dolog, vami előzetesen kissé aggasztott: 1) Az hogy milyen lesz az idő. Egy hét horvátországi nyaralás után a szép barnaságom bizonyára csak kopni fog, sőt arra számítottam, hogy sokat fog esni az eső. Két évvel ezelőtt Corkban például, minden nap esett valamennyit az eső, a kimosott ruhák nem száradtak meg, sokszor köd volt ... 2) Az, hogy messze lesz a szállásom az iskolától, sok időm el fog menni utazással, mint annakidején Belfastban. Mindenesetre letöltöttem a telefonomra egy hangoskönyvet, hogy ne unatkozzam közben. 3) Az, hogy jó lesz-e a kurzus. Ez a legfontosabb, mert ha nem jó, akkor az ember elvesztegetett időnek érzi a tanfolyam minden percét. 4) Az, hogy mi lesz közben itthon, a szeretteimmel és a kertemmel, mert hát két hét nagyon hosszú tud lenni. 5) Az, hogy milyen lesz a szállás. Családnál kértem szállást, mert szerintem ez a legjobb alkalom, hogy az ember a hétköznapi kommunikációt gyakorolja idegen nyelven. Eddig rendszerint szerencsém volt, kivéve tavaly Máltán. 6) Az, hogy mire lesz elég az EU által adott ösztöndíj. Ez sarkalatos kérdés, mert ha már az ember utazik, akkor minél többet szeretne látni, de az Egyesült Királyság nem olcsó hely, Edinburgh pedig különösen nem az. Végül a következőképpen alakultak a dolgok: 1) Az első héten jó meleg volt, Skóciában különösen szokatlanul, 30° körüli hőmérsékletekkel, majd kitikkadtunk a tanteremben. Jó, hogy volt ujjatlan felsőm, rövidnadrágom és szandálom is. Aztán a hét végére elromlott az idő, azaz megtapasztalhattuk az autentikus skót időjárást, sok esővel, kevés napsütéssel. Ekkor adta fel az elvileg vízálló túracipőm is a harcot (de erről majd később.) A második héten kellemes idő volt sok napsütéssel, de szinte minden napra jutott egy kis eső is. A hét végére aztán megint szép idő lett, de nem volt túl meleg, és a szél is gyakran fújt. Vízhatlan széldzsekim mindig a táskámban volt a teljes két hét alatt … 2) A tömegközlekedés végül is nem volt vészes. Az Airlink 100-at sokat használtam, különösen este hazafelé, mert gyakran jár és gyors, összeköti a városközpontot a nyugati résszel, ahol a Drum Brae volt a szálláshoz legközelebb (kb. 300 méter). Reggelente eleinte az 1-es busszal mentem, aztán a közelgő fesztivál és az útjavítások miatt az eléggé belassult, úgyhogy utána inkább mentem a 21-es busszal 3 megállót a háztól kb. 100 méterre lévő buszmegállótól a villamosvonalig, az pedig nagyon gyakran jár és nagyon gyors. Bankheadnél szálltam fel, kb. 15-20 perc alatt ért be a West End megállóhoz, onnan még kb. 10-12 percet kellett gyalogolnom, de a helyieket követve a rövidítő utakat is megtaláltam. Jó esetben 35 perc alatt beértem az iskolába, az Aquinói Szent Tamás Katolikus Iskolába, mert ez volt a helyszíne a kurzusnak, nem pedig a nyelviskola központi épülete. Ez is közel van a városközponthoz, de csendesebb helyen található. 3) A kurzus (Content and Language Integrated Learning – CLIL – Secondary) lényegében jó volt, kicsit panaszkodtunk az első hét után, de rugalmasak voltak és igyekeztek figyelembe venni az igényeinket (részletek később). Az is jó volt (de persze előre tudtuk ezt és én ezt a kiválasztásnál is figyelembe vettem), hogy naponta csak fél kettőig tartott az oktatás, így délutánonként volt idő megismerni Edinburgh-t és Skóciát. Szerintem teljesen felesleges napi 8 órában benn tartani a kurzuson az embereket, mert minden úgysem marad meg és a lendület délutánra jelentősen lankad. További részletek a kurzusomról: http://www.edinburghschoolofenglish.com/adults-students-professionals/courses/teachers-courses.html 4) Az itthoniak kibírták, csak hiányoztam nekik kicsit, különösen a második hét vége felé. A macskám is elvolt, hazaérkezésem után állandóan jött utánam simogatást kérve. A kert elgazosodott, de terem is rendesen, majd be kell pótolnom a lemaradást. 5) A szállás nagyon jó volt. Vendéglátóm, Lynne skót akcentussal és jó gyorsan beszélt, de nagyon szeretett beszélgetni, nyitott, kedves és vicces volt, szóval sokat tanultam tőle. A ház tiszta és barátságos volt, a szoba kényelmes, és volt wifi is. Lynne jól főzött, bőségesen ellátott ennivalóval, kétszer is mosott rám és mindenféle hasznos információval ellátott a helyi közlekedéssel és lehetőségekkel kapcsolatban. Macskája, Bella, már nem volt ennyire barátságos, és mivel Lynne úgy ejtette a nevét, mint mi a Bélát, én így, magyarosan szólítottam. 6) Az ösztöndíj elég volt. A kurzus díja fix, azon nem lehet változtatni, bár nem a legdrágább kurzust választottam, mert nem volt olyan magas az óraszámunk. Az útiköltségnél igyekeztem beleférni a keretbe, szóval jó korán, mihelyt megjött a hír, hogy nyert a pályázat, megvettem a repülőjegyet. Mivel nem kell a számlákat bemutatni, ezzel nem kell megvárni, amíg az ösztöndíj szerződés aláírásra kerül, mint régebben. A családnál való elhelyezés volt a legolcsóbb alternatíva a szállást illetően, mert félpanziót is magába foglalt, míg a városközpontban lévő önellátó diákszálló nemcsak drágább volt, de az étkezéseket is meg kellett oldani. Igaz, kellett vennem buszbérletet, de annak az árával együtt is jobban jöttem ki, mint az önellátósok. Az ebéden is tudtam spórolni, mivel általában szendvicset vagy valami más egyszerű kaját vettem 3-4 fontért, míg azok, akik étteremben vagy más beülős helyen ettek, 10 font alatt nem nagyon úszták meg, ha jól akartak lakni. Nem terveztem, hogy sok mindent vásárolgatok, egy-két kisebb ajándékot azért így is tudtam hazahozni. A megspórolt pénzből pedig meg tudtam nézni egy csomó mindent. Az is jó volt, hogy a KLIK megelőlegezte a teljes ösztöndíj összeget, míg a más országból érkező erazmuszosok csak a 80%-ból gazdálkodhattak, mert a többi 20%-ot csak a beszámoló után fogják megkapni. Többen pedig külön fizettek a pályázatíró és szervező irodának (50 ezer forintot hallottam). Szóval minden jól sült el, a részleteket a következő blogbejegyzéstől kezdődően mesélem el. |
Lepold Ágnes blogja
Ebben a blogban személyes élményeimet osztom meg az olvasókkal. Kirándulások, élmények, szabadidő, stb. Archives
August 2018
CategoriesAll Blog Comenius Család Iskola Kirándulás Kirándulás New Trip |