Ha az átlagembert megkérdezzük, milyen étel-ital jut eszébe Írországról, bizonyára inkább italokat fog mondani: Guinness, Jameson, Baileys, esetleg még az ír kávé jut eszébe. Bár voltam már korábban Írországban, nekem se jutott volna eszembe sokkal több minden. Belfastban családnál laktam és bár nem panaszkodhattam a kajára, az ír étkek közül egyedül az Irish stew – birkagulyás – egy változatát kóstolhattam meg szállásadóm jóvoltából. Dublin elég soknemzetiségű is, én pedig annakidején örültem, hogy minél többet láthatok a városból, nem értem rá különösebben leülni enni. Az italokat jobban megismertem, hiszen jártam a Jameson és a Guinness gyárban Dublinban és a Bushmills lepárló üzemében is Észak-Írországban, voltam a dublini „The Brazen Head” nevű kocsmában, amit a legrégebbi ír kocsmaként tartanak számon, ittam ír kávét a „Temple Bar”-ban, stb. Azt azonban már akkor meg kellett állapítanom, hogy nekem a sörök közül a Smithwicks Red Ale ízlik a legjobban, ezt kerestem Corkban is. Nem mintha nem kóstoltam volna mást. Például a „Stag Bán” (fehér szarvasbika - lásd balra) nevű fehér sör is nagyon ízlett – kicsit virágillatúnak és ízűnek találtam, gondolom a magas komlótartalma miatt. Az tán a „The Franciscan Well” (ferences kút) nevű kocsma sörfőzdéjébe is ellátogattam, ahol kézműves söröket készítenek - legismertebb közülük a „Rebel Red” (forradalmi vörös). Szóval viszonylag jól ismert ír nedűkkel való ismerkedést már korábban kezdtem, de az étkek birodalmába csak itt, Corkban sikerült csak igazán belépnem. Cork sokkal „írebb” ebből a szempontból, mint Dublin. Egymást érik a jobbnál jobb éttermek a városban, érdemes a Tripadvisor segítségével rákeresni – és nem is túl drágák. Bár én eléldegéltem volna saját főztömön az apartmanban, illetve néha egy kis fish’n’chips-en, nagyon örültem neki, hogy a kurzus részeként az ír konyhával is közelebbről megismerkedtünk. Egy alapvető dolog: nem a zöldségek dominálnak, hanem a hús – egy olyan országban, ahol keveset süt a nap és sokat esik az eső, a paradicsom nem nagyon érzi jól magát, a fű viszont, amit a birkák, tehenek legelnek, nagyon is. Lehet, hogy ettől olyan finom a húsuk. Zöldségek tekintetében azért egy-két dolog feltűnt: krumpli van dögivel, és a gyökérzöldségek, répafélék még, ami jobban beépült az étkezési szokásokba. Na és persze tengeri herkentyűk és halak is bőven akadnak a tányéron. Ráadásul, minden ellenkező híreszteléssel ellentétben, nem birkából van a legtöbb Írországban, hanem marhából – ennek köszönhetően a tejipar nagyon pörög, finomak az ír tejtermékek. A vaj különösen emblematikus, Corkban van is egy Vaj múzeum és itt volt a világ „vaj tőzsdéje” is. Már a képzés 3. napján sor került a kaja témára. Szókincsbővítő feladatokkal kezdtünk: kategorizálás, párosítás, idiómák, stb., majd megismerkedtünk tipikus ír ételekkel – ekkor még csak elméletben, különböző feladattípusok használatán keresztül: sorbarendezés, „rush race” (információ gyűjtő gyorsasági verseny), szövegértési feladat video alapján. Aztán sor került a puding próbájára is, elvittek minket egy közeli étterembe a „The Flying Enterprise” szállodába, ahol megkóstoltattak velünk néhány ír ételt: lazac salátát, majd marhapörköltet – isteni volt! -, aztán morzsasütit. Na persze nem hagyhattam figyelmen kívül annak a taxisnak az ajánlásait sem, aki érkezésemkor a buszmegállótól elvitt a szállásig és elárasztott egy csomó információval az olcsó de jó kajáldákról, mint például Jackie Lennox’s Fish’n’Chips üzletéről, ami nem volt nagyon messze az iskolától, a Barrack Streeten mentünk fel, bőséges adagokat adnak és frissen sütik a halat és a krumplit is. Ide vissza is tértünk a csoporttársakkal – másodszor már Kasiát sem zavarta, hogy kézzel kell enni. A lunda-projekt alkalmával, a B&B-ben a reggeliről sem szeretnék megfeledkezni – hagyományos ír reggelit kaptunk, ami ellátott minket bőven energiával a napi kiránduláshoz. Az ír reggelit a bőség jellemzi: sült szalonna (vagy sonka), tojás, kolbász – inkább virsli kategória szerintem -, gomba, paradicsom (forrázott), véres hurka-szerű úgynevezett „black pudding”, és húsos „white pudding. Mellé ír szódás kenyér dukál, és persze elmaradhatatlan a híres ír vaj. Persze volt lekvár is odakészítve, joghurt, narancslé, lehetett pirítóst kérni és a teát ők is tejjel isszák. Nekem nagyon ízlett például a „black pudding”, az itthoni véreshurkát is szeretem de persze teljesen más a fűszerezése. Nagyon örültünk, hogy házigazdánk jóvoltából részünk lehetett ebben. Csak hát az a helyzet, hogy az eddig leírt kaják mind semmik ahhoz képest, amik most következnek. Például, amit a lunda-projekt alkalmával ettünk, amikor útba ejtettük az „An Seanachai” (A mesélő) nevű éttermet, ami Dungarvan-ben található. Odafelé menet, pénteken ilyeneket ettünk: tengeri halleves, ír gulyás, Guinness marhahús és finom desszertek, visszafelé pedig: gombaleves, sült csirkeszárnyak, horgászhal, burger. Ezek közül részletesebben azokról tudok beszámolni, amiket én rendeltem, bár egy-egy falatkát a többiből is megkóstoltam, és mind nagyon fincsi volt. Tengeri halleves - „Seafood chowder” – volt ebben mindenféle tengeri herkentyű, ami az ír tenger gyümölcse (polip és tintahal, amit nem nagyon szeretek, az nem): kagyló, hal darabkák, füstölt lazac. Nagyon kellemesen fűszerezett, tejszínnel habart, igen tartalmas leves volt, barna, ír szódás kenyérrel.
A kurzus utolsó napján, miután megkaptuk a bizonyítványainkat (ld. az első részt) és kirándultam Kinsale-be (ld. a 3. részt), búcsúvacsorára került sor Cork belvárosában. Mivel délelőtt még teljesen kialakulatlan volt az ötlet a csoporttársak fejében, csak annyit beszéltem meg velük, hogy majd találkozunk. Mikor visszaért a bus Kinsale-ből, már alig vártam, hogy egyek valamit, mert farkaséhes voltam a sok gyaloglás után. Az többiektől kapott sms szerint az Oliver Plunkett utcában, a Market Lane étteremben találtak nagy nehezen helyet – hát igen, péntek este nem könnyű dolog foglalás nélkül valahova beférni, pedig Corkban igazán nincs hiány éttermekből, kocsmákból. És hát, két hétig egy gramm bárányt sem ettem, úgyhogy itt volt az ideje, hogy megkóstoljam, a híres ír bárányhúst. (kép) Hát nem is tudom, milyen szavakat használjak annak leírására, amit ettem … - Bächer Iván, Krúdy Gyula, ó jöjjetek segítségemre! Ettem már korábban is bárányt, de az igaz, hogy ritkán és talán nem is a legfiatalabbat („That lamb must have been for a long time on the hill” – ahogy Angela nagynénje jellemezné.) Először el is gondolkodtam, melyik része az állatnak a „shoulder” aztán hiányos biológiai ismereteim ellenére is sikerült kitalálnom, hogy a lapocka. Namost a képen csak valami zöld látszik – az természetesen a köret: valami vízihínár szerűség, meg nem mondom mi az, nem vagyok botanikus, de nagyon kellemes, fűszeres íze volt és zöldborsós árpagyöngy rizottó. Mindez alatt, elrejtve, mintegy titkolva egy igen fiatal bárány porhanyósra sütött lapockája volt, szendén, szerényen, semmi extra fűszerrel, steak-szerűen elkészítve. A villával szinte szét lehetett szedni, olyan gyönyörű volt, belül puha és rózsaszínű, kívül aranybarnára sütve. Hát, megmondom őszintén, kész voltam – és nem csak én, a többiek is, akik ezt kértek. Akik mást kértek, szívesen adtak belőle egy villányi kóstolót, de nekem nem kellett, csak ez – kár lett volna más ízeket belekeverni, annyira harmonikus volt. Valami desszertet is ettem, ami szintén kiváló volt de már nem is emlékszem – memóriámból kitörölte a mindent betöltő báránylapocka. Ó, „Agnus Dei” - a bárány, az áldozati bárány, az Istennek tetsző áldozat, ezek jutnak eszembe, mert annyira nemes és fennséges volt (és bocsánat a szóhasználatért, a vallástól kölcsönkért kifejezésért, idézőjelbe is tettem). A búcsúvacsi után még benéztünk egy kocsmába, ahol a földszinten és az emeleten is más élő zenekar játszott. Szóval „bandáztunk” – és nem először a két hétben. Legyen az kedd vagy bármilyen nap, olyan nincs, hogy ne lehetne találni valahol élő zenét Corkban, szóval a bandázásnak lehetetlen, hogy olyan akadálya legyen, hogy nincs hova menni bulizni. És ez csak egy 120 ezres város!
0 Comments
|
Lepold Ágnes blogja
Ebben a blogban személyes élményeimet osztom meg az olvasókkal. Kirándulások, élmények, szabadidő, stb. Archives
August 2018
CategoriesAll Blog Comenius Család Iskola Kirándulás Kirándulás New Trip |