2017.07. 22. - A továbbképzés egy hete utáni plusz egy nap Miután pénteken megkaptam a bizonyítványomat a képzésről, felszabadultan elhatároztam, hogy azt az egy napot, ami még máltai tartózkodásomból hátravan, egy olyan kirándulással töltöm, ami már régőta vágyam volt. Amikor tavaly márciusban testvérvárosunkban, Marsaskalában jártam egy diákcsoporttal, sokfelé elvittek minket vendéglátóink, például a Blue Grotto (Kék barlang) sziklaívét is láttunk, voltunk Valettában, megnéztünk sok mindent, például a Nagymesterek palotáját és s keresztesek fegyvertárát is, és voltunk az Upper Barraka Gardens (Felső barakk kert) szép parkjában is. Ami akkor kimaradt, a Szent János Székesegyház, azt sikerült pénteken megnéznem. Viszont egyik vendéglátónk mesélt Gozo szigetéről, amiről akkor hallottam először és most, hogy idő is jobban volt rá, meg lehetőség is, elhatároztam, hogy egy teljes napot szentelek a Máltától északnyugatra található, gazdag történelmű szigetnek. Amikor a szerdai hajóút során megálltunk Mgarr kikötőjében, már akkor láttam, hogy nagyon szép a sziget és fekvésének köszönhetően sokkal kevésbé zsúfolt, mint Málta. Reggel 8.15-re volt megbeszélve, hogy felvesznek a Gillieru Hotel előtt, kicsit késett a transzfer, de végül is időben odaértünk Cirkewwába, hogy éppen elérjünk egy kompot Gozora (a térképen piros szaggatott vonal jelzi a két sziget közötti útvonalat). Odafelé nem muszáj jegyet venni, elég visszafelé, úgyis csak akkor ellenőrzik, ezért fel tudtuk gyorsítani a beszállást. Az átkelés nem tartott sokáig, talán 40 perc lehetett, és a kikötőben már ott volt a Citysightseeing Hop On Hop Off busza. A jegyet már előre megvettem egyébként, de a helyszínen is lehet fizetni. Az a jó benne, hogy egy kis prospektusban előre meghirdetik az útvonalat, azon be vannak számozva a megállók, van menetrend, és ezek alapján az ember szépen beutazhatja a szigetet, ott száll le, ahol akar, visszaszáll, amikor kedve tartja továbbmenni, végül a kompkikötőbe visszatér. Ugyanez a szolgáltatás a világ sok városában jól működik, voltam már ilyenen Barcelonában, Dublinban is.
Na de kezdjük az elején! A régi várbörtönnel kezdtem, aminek az az egyik érdekessége, hogy a rabok a puha mészkőbe ábrákat véstek, szimbólumokat rajzoltak, strigulákat véstek, hogy számolják a benn töltött napokat. Sajnos a turisták is … Néhányat lefényképeztem ezek közül. A börtön életét kis ismertető táblákon mutatják be. Érdekes volt, ugyanis itt a verekedős, párbajozós, bajkeverő johannitákat tartották fogva, általában nem hosszú évekig, inkább csak néhány hónapig. A higiénés viszonyok és az orvosi ellátás jó volt, naponta fürödtek, a koszt is változatos volt. Hát persze, gazdag családból származtak, a leggazdaggabb lovagrend tagjai voltak - vigyáztak rájuk ilyen értlemben is. Utána a Természetrajzi Múzeumba mentem, ahol az ásványok, mészkőben megkövült tengeri lények voltak számomra a legérdekesebbek. Ezután felmentem a vár legmagasabb részére, ahonnan gyönyörű a kilátás, szinte az egész szigetet látni lehet. Kiderült, hogy a Citadella természetvédelmi szempontból is nagyon fontos, mert a sziklák és romok között sok ritka növényfaj és állatfaj is él. Ezután továbbmentem a Folklór Múzeumba, ahol a gozóiak mindennapi életét, használati tárgyaikat, hagyományos viseletüket lehetett megnézni. Egyébként itt a mezőgazdaság számára kedvezőbbek a körülmények, mint Máltán, mert míg az szinte teljesen kopár, itt termékeny a föld. Láttam is a buszból szépen megművelt kerteket, zöld, burjánzó növényzetet. Az itt lakók sokáig földből éltek, és még ma is sokan foglalkoznak mezőgazdasággal. Valamint híresek a kézműveseik, például a csipkeverés is világhírű. Találtam egy adományokból fenntartott, egyesület által gondozott emlékhelyet is, Gunpowder Batteries vagy mi volt a neve, ahol annak idején a puskaport tartották nagy silókban. Megtekinthetők a járatok és a silók is, de elég félelmetes volt és sötét, nem mertem bemászni. Ugyanitt megtekinthetők a második világháborúban használt bunkerek is. Ezt követően lecsüccsentem a székesegyház előtti téren kicsit eszegetni, de ekkor már nagyon tobzódtak a turistacsoportok, úgyhogy elhatároztam, hogy még megnézem a Régészeti Múzeumot. Gozó már a kőkorszakban is lakott volt, vannak is megtekinthető emlékek és nagyon érdekes leleteket lehetett látni a kiállítási tárgyak között, például kis emberfigurákat, díszített edényeket, ékszereket. A kombinált jegyem az egyik ilyen újkőkori templomegyüttesbe is szólt, már alig vártam, hogy megnézhessem. Először azonban vissza kellett találnom a buszmegállóhoz és majdnem eltévedtem, mert a Citadella olyan hatalmas, hogy ha nem pont ott jön ki az ember, ahol bement, ezeken a kis kanyargós, szűk (egyébként a máltai utcákhoz hasonlóan elég koszos) városi utcácskákon nem könnyű eltalálni. De végül időben megtaláltam a busz megállóját és továbbutaztam. Xlendi szép tengerpartjánál nesz szálltam le, mert nem akartam strandolással tölteni az időt, annyira izgatott a nevezetességek felfedezése. Inkább továbbutaztam Dwejráig, ahol tulajdonképpen semmi más nincs, csak a sziklás tengerpart, egy pici kápolna és árusok. Hogy a busz megáll itt, annak az az oka, hogy itt van – vagyis inkább volt – az Azure Window, az Azúr Ablak, ami egy nagyon szép sziklaalakzat, de sajnos az idén márciusban a háborgó tenger szétzúzta a már amúgy is meggyengült sziklaívet.
Eztuán a buszon kicsit hosszabb ideig ültem, visszakanyarodtuk Rabat felé, majd különböző strandokon lehetett volna leszállni, a kommentárok is már fárasztóak voltak, úgyhogy inkább hunytam egyet és emiatt majdnem eljefejtettem leszállni ott, ahová már nagyon el akaratm jutni: a Ggantija Temples megállónál. Itt egy kőkorszaki templomegyüttest lehet megnézni, ami egyébként megkapta az UNESCO Világörökség színhely címet (link: http://heritagemalta.org/museums-sites/ggantija-temples/ ). A legenda szerint óriások által épített Ggantija templomokhoz tartozó látogatóközpontban megtekinthetők az újkőkori építményben talált leletek, valamint képek, festmények arról, hogy nézett ki, amikor megtalálták. Annyira jópofa kis emberfigurák is voltak köztük! És szoknyás nőalakok, persze edények is, kőgolyók, melyek segítségével a megalitokat a helyükre vitték. (A felülnézeti kép az internetről való, a többi saját.)
Ezután visszamentem a bejárathoz a táskámért, amibe a két liter vizemet és az ennivalómat, valamint a strand cuccomat pakoltam reggel és egész nap cipeltem magammal. Ahol lehetett, persze letettem a pénztár mellett. Így volt ez a közeli, ta’ Kola szélmalomban (link: http://heritagemalta.org/museums-sites/ta-kola-windmill/ ) is, ahol a gabonatermesztés és feldolgozás eszközeit lehetett megnézni és fel lehetett menni a malomkerék belső szerkezetéhez is, ahol a nagy malomkő annak idején forgott és őrölte a gabonát. Maga a szélmalom nagyon régi, az 1700-as évek első felében már működött. Ezután nagyon vágytam már egy kávéra, ezért besétáltam a faluba két utcányit és máris a főtérre értem, ahol természetesen volt hol bedobni egy capuccinót, majd a templomba is gyorsan bekukkantottam. Visszaszálltam a következő buszra és utolsó úticélom felé vettem az irányt: VÉGRE EGY STRAND! Útközben nagyon szép tájon haladtunk keresztül, míg végül a Ramla-öbölbe értünk. Itt nem sok időm volt, de annyira elég volt, hogy megmártózzam a tengerben és ragadjon rám jó sok a part vöröses homokjából. Nagyon szép strand, nincsenek hotelek meg ilyesmi, távol van a sok zajtól. Csak egy kis kávézó-étterem van, meg persze árusok az út szélén. A vörös homok között kövek is vannak, ezért a vízbe úszópapucsban mentem be. Viszonylag hosszú partszakasz, ezért eloszlik a nép, nincs tömegnyomor, nagyon kellemes, bár a vécé tisztasága hagy némi kívánnivalót maga után... Biztos, ami biztos, az utolsó előtti buszt akartam elérni, hogy mindenképpen elérjem a kompot és a transzfert Cirkewwában, de elég lett volna, ha az utolsót megcélzom – persze azon biztos nagyon sokan utaztak. Hazaérkezésemkor a szobatársamnak is elmondtam, hogy miket néztem meg és hogyan közlekedtem. Remélem, ha ő is elmegy valamelyik nap a barátaival, élvezni fogják a gozói kirándulást, mint ahogy én is nagyon, de nagyon! Este még volt egy fontos feladatom: össze kellett pakolnom mindent, amit csak lehet másnapra, hiszen reggel 5-re volt ígérve, hogy jön értem a taxi és visz ki a reptérre. 2017.07.23. péntek Utolsó napom a képzésen. Üdítően színes volt a mai kurzusnap, ugyanis a téma a kézműveskedés használata volt. Bevezetőként arról beszélgettünk, hogy bizony a rajzolás, vagdosás, ragasztás a tanórából túl sokat venne el, ezért inkább házi feladatnak szoktuk feladni. Aztán a vita során kiderült, hogy azért vannak olyan dolgok, mik egyszerűen és gyorsan megoldhatók, ezeket fogom is használni szerintem. Például a kis ujjbábok (lásd a diavetítés képét) papírból nagyon gyorsan meghajtogathatók és a dialógusok eljátszásánál jópofa módon színesíthetik az órát, ezzel is motiválva a tanulókat, illetve bábozással sokkal inkább hajlamosak érzelmeket is kifejezni, illetve kreatívan, viccesen megoldani a feladatot, mintha csak simán el kellene játszaniuk sajátjukként a dialógust.
Már reggel első dolgom az volt, hogy megkértem a tanárunkat, Douglast, hogy engedjen el előbb, hogy be tudjak menni délután Valettába megnézni a Szent János Székesegyházat, ami ugye háromnegyed vagy egy óra busszal és 4-kor bezár. Nem is volt gond, elengedett, az órák 90%-át így is teljesítettem. Kimentem a buszmegállóba és elzötyögtem tehát Málta fővárosába, ahol nagyon nagy a készülődés, építkezések, renoválások folynak, hiszen Valetta jövőre Európa Kulturális fővárosa lesz. Rengeteg szuper kulturális program van már most is egyébként, nagyon sok plakátot láttam jobbnál jobbnak ígérkező eseményekről.
Ez a két, az internetről letöltött kép a Caravaggio-festményeket mutatja, de a fényképek nem adják vissza a azt a csodálatos színvilágot és fény-árnyék játékot, amit a mester használt. Vettem egy kis könyvecskét, amiben a fotók gyönyörűek, de persze a méreteket ezek sem adják vissza.
Egyébként nem mehetek el szó nélkül a többi mestermű mellett sem hiszen a templom festményei, szobrai, bútorzata mind gyönyörű. A mai szemnek talán túl sok, szinte aranytól csöpög az egész, de ennek nyilván történelmileg érthető oka van, hiszen a rend hatalmát volt hivatott hirdetni.
Hazaértem, lezuhanyoztam, megvacsoráztam, blogot írtam, pihentem és beállítottam az ébresztőórát 7-re, mert holnap Gozo szigete lesz az uticél. Már nagyon várom!
2017.07.19. szerda Eljött a kirándulás napja, a máltai szigetvilág felfedezésének lehetősége – Nagy Várakozás (a továbbiakban: NV)/1. A Bugibba térre menet Monikával láttuk a Seahorse hajót, amivel majd kirándulunk és meg is kérdeztük a cég két alkalmazottjától, hogy ott veszi-e fel az utasokat, és igen. Azért elbattyogtunk a Bugibba térre - persze dombnak felfelé és sietve, hogy el ne késsünk -, de nem voltak ott a többiek. Végül nagy nehezen befutottak, bár két német, hogy el ne késsen, elindult maga északnak (pont az ellenkező irányba), azzal, hogy majd a hajónál találkozunk. A tanárunk is odajött a találka pontra, de a kirándulásra nem jött velünk, ami nem baj egyébként. Útmutatásunk alapján meg is találtuk a hajót befizettük a 15 eurós részvételi díjat és elindultunk. Tömve volt a hajó emberekkel, de nagyon durván, alig lehetett leülni – Csalódás (a továbbiakban: CS)/1. Először Szent Pál-szigete mellet haladtunk el, ahol annakidején az apostol hajótörést szenvedett, majd végig a máltai partok mellett, ahol sok barlangot is láttunk, például a Csempész-barlangot. Ez a rész nagyon tetszett – Kompenzáció (a továbbiakban: K)/1.
A vezetőnk egy nagyon vicces, idősebb fickó volt, aki több, mint negyven éve csinálja ezt. Időnként félelmetes volt, ahogy teljes sebességgel kanyarodott a motorcsónak és persze, mivel mint a heringek, úgy ültünk benne – CS/3 - , ilyenkor egymásnak dőltünk. A barlangok viszont nagyon érdekesek és szépek voltak, láttunk polip-bölcsődét, kénes lerakódásokat a falakon, mindenféle fura alakzatot, szóval izgalmas volt – K/3. Kb. 20 perc volt az egész, utána visszatértünk és mi is úszkáltunk még a tengerben továbbindulás előtt. Ekkor derült ki, hogy a strandtörölközőmet a motorcsónakban hagytam, ugyanis olyan forró volt az ülés, hogy rátettem és úgy ültem le, és kiszálláskor ezt elfelejtettem. Na mindegy, gondoltam, majd lesz másik. Ezt nem sorolom a csalódások közé, mert hát nem csalódtam magamban. :)
Volt ott egy kis köríves sziklaperem, amiről bele lehetett ugrálni a vízbe. Természetesen kisfiúk is ugráltak, de én nem mertem. Ez a rész nagyon jó volt nekem, mert bár sziklás, jól bele lehetett menni a vízbe egy kis beton platformról. Később, a hajó indulása előtt kicsivel visszamentem oda, ott is fürödtem még, aztán indultunk vissza. Fárasztó nap volt és hát elgondolkodtató, mennyire része lettem én is a globális környezetrombolásnak, hiszen én is egy voltam azon turisták közül, akiknek a kedvéért ezt az egész pusztítást véghezviszik. Nagyon megnőtt itt, Máltán az ökológiai lábnyomom. Szerintem a legtöbben, akik megtapasztalták ezt a borzalmas tömegnyomort és a kipufogóbűzt (bár sokan ebben élnek nap mint nap, talán észre sem veszik), nem nagyon fognak még egyszer idejönni. Én legalábbis messziről el fogom kerülni a kék lagúnát és a motorcsónakokat. Összességében, nem volt rossz ez a nap, de túl sok volt benne a csalódás – sajnálom és nem ajánlom senkinek a kék lagúnát, legalábbis nyári főszezonban biztos nem. 2017.07.20. csütörtök Szokásos nap a nyelviskolában, ügyek intézése, stb. Ma a dramatizálás módszertanáról volt szó a foglalkozásokon. Én nem nagyon szoktam a szó szoros értelmében vett szerepjátékokat csinálni a gyerekekkel, csak amit a tankönyv maga tartalmaz, és az elég kevés. Ugyanis ezek a feladatok általában nagyon sok előkészítést igényelnek: előkészítő feladatlapot csinálni, fénymásolni, szerepkártyákat készíteni, stb. A téma megbeszélése közben azonban előjött néhány ötlet, amivel sima tankönyvi tananyagból lehet szerepjátékot kihozni túl sok fáradtság nélkül, ezeket külön fel fogom magamnak jegyezni. (A képen egyébként úgy néz ki, mintha én lennék a tanár, de nem, ő az asztal másik végén van.) Elég sokat beszélgettünk arról is, hogy mik az előnyei és hogy lehet kihasználni a „peer-evaluation” lehetőségeit, azaz amikor a diákok egymás munkáját értékelik (kvázi ők játsszák a tanár szerepét). Az ebéd utáni órán pedig Douglas, aki máltai származású, tanított nekünk egy kis máltai nyelvet. Nagyon érdekes nyelv, az arab nyelvhez áll közel, de szókincsében sok az olasz és az angol eredetű elem. Málta kb. 4 milliós lakossága beszéli, de egyre inkább tért hódít az angol. Suli után el akartam menni Valettába megnézni a Szent János Székesegyházat, de a házinénim mondta, hogy hamar bezár. Csodálkoztam, de gyorsan megnéztem az interneten és tényleg: 4-kor bezárnak, főszezonban is! Azért ez nem semmi, hogy ezt megengedhetik maguknak, mindenki igazodjon hozzájuk – hát igen, ennyit a máltai lovagrend hatalmáról … Szóval maradtam a fenekemen és inkább blogoltam, pihentem, meg hasonlók, de a strandra nem mentem ki, mert már elegem volt a fülledt melegből mára, inkább a hűs szobát választottam. Holnap megpróbálok hamarabb elkérezkedni az utolsó óráról, hogy el tudjak menni megnézni a Szent János Székesegyházat. 2017.07.18. kedd Reggel az előzőhöz hasonlóan kezdődött a nap, azaz iskolába mentünk. Útközben bementünk abba a kisboltba, ami pont útba esik. Máltán egyébként nem vészesek az árak. A keddi napon még egyszer lefényképeztek, majd aztán végül mégiscsak a hétfőn készült kép alapján csinálták meg a diákigazolványomat. A kurzuson hatalmas mennyiségű fénymásolatot kaptunk. Mindenféle szokványos feladat volt rajtuk, a mi dolgunk pedig az volt, hogy találjuk ki, hogyan lehetne kreatívan használni őket. Aztán beszéltünk arról is, hogy a tanulók megmozgatása az osztályteremben mennyire teheti hatékonyabbá a munkát (mix & mingle, milling around, TPR, dictation race, pairing off). Ezek a technikák mind sokféle feladathoz kapcsolódhatnak. A következő téma az volt, hogyan vonjuk be a túl félénk diákokat, illetve mint kezdjünk a túlságosan is aktívakkal. A kollégák sok jó ötlettel szolgáltak ezen a téren is. Végül az aznap megbeszélt dolgok alapján egy-egy miniórát kellett kitalálnunk. A mi csoportunké mondjuk nem mini lett, hanem egy teljes 45 percet kidolgoztunk. Egy részét, magát a kreatív feladatot ki is próbáltuk a többiekkel. Délután egy fura feladatot csináltunk. Egy feladatlapot kaptunk, melynek témája a koldulás volt, azzal foglalkoztunk. Volt benne egy vers is (szerző nélkül), amit elemezni kellett. igazából ezt nem értettük, hogy miért csináljuk, vagy hogyan tudnánk alkalmazni. Nyelvileg sem volt igazán kihívás, szóval passz … Sara jó hírekkel örvendeztetett meg minket: holnap mehetünk a hajókirándulásra, le van foglalva a hely. Kicsit vitáztunk azon, hogy honnan is indul a hajó, és hogy hol találkozzunk, mert váltig állították a szórólap alapján, hogy a Bugibba Jetty a Bugibba tértől még északra van egy negyedórányi járásra. Én mondtam ugyan, hogy én láttam, hogy hol horgonyoz a hajó (csak ez az egy kétárbocos van az öbölben - a képen is látszik egyébként, pont középen), és az inkább dél felé van, de sok lúd disznót győz alapon én lettem a disznó – na már megint az állatoknál tartok... Azt is elhatároztuk napközben, hogy minden nap lesz két ember, akik „jegyzőkönyvet” vezetnek, majd e-mailben mindenkinek elküldik az aznap tanultak vázlatát. Egyetértettünk, jó ötlet, bár én szeretek magam jegyzetelni, és kézzel írva, mert abból jobban vissza tudok emlékezni, hogy mi volt. Iskola után kis pihi, majd eldöntöttük Monikával, hogy elmegyünk a nemzeti akváriumba. Az ő két másik kolléganője is csatlakozott hozzánk, akiknek az apartmanjában egy kedves, koreai fiú is lakik, akivel kicsit beszélgettem is mielőtt elindultunk. Nagyon klassz volt a Malta National Aquarium, élvezetes volt az egész, és még a diákigazolványukat is tudtuk használni. Nagy tartályokban mindenféle hal, rája, rák, korallok, stb, kis tableteken meg lehetett keresni, melyik milyen állat, gyerekeknek feladatok is voltak útközben. A legjobb az volt, hogy egy üvegalagútba is be lehetett menni, ahol szinte körülöttünk úszkáltak a halak, köztük cápák és ráják is. Jaj, nagyon jó volt, ajánlom mindenkinek. Ízelítőül két rövid video:
Hazafelé jövet bementünk egy boltba, aztán elvesztettük egymást, vettem képeslapokat, fényképeztem még párat és szépen hazajöttem vacsorára – ja igen, útközben még bedobtam egy sört, mégpedig máltai gyártású CISK-et miközben a gyönyörködtem a kilátásban.
2017. 07. 16. vasárnap Odaérni Máltára simán ment, transzfer is volt. Hurrá! Saint Paul’s Bay (Szent Pál-öböl) nevű városkában vagyok, egy aranyos néninél lakom, aki 6 embernek ad szállást, kettesével, pici szobákban vagyunk. Megérkezésemkor nem volt éppen itt a szobatársam, aki egyébként lengyel – lottóznom kellene, mert ezt előre kitaláltam. Kipakoltam, kicsit lepihentem, ettem, majd különböző állatokkal találkoztam, illetve nem találkoztam itt, Máltán. Először is egy nagy rovarra lettem figyelmes, ami a falon, a polc teteje felé trónolt, nem tudtam, mi lehet. Szóltam a háziaknak – éppen a házinéni testvére és annak felesége is itt volt -, de mire odajöttek, a kis rohadék eltűnt. Ahogy elmondtam nekik, hogy nézett ki, megállapították, hogy valószínűleg csótány … Nem nagyon izgatták magukat miatta – vannak, ja meg gyíkok is be szoktak jönni a házba. Köszi, most megnyugodtam… Hamarosan icipici hangyák is átvizsgálták a hátizsákomat – lehet, hogy pár morzsát találtak az úti elemózsiámból, bár a kajámat a csótány megjelenése után elzártam dobozban vagy a konyhában. Még elég rendesen sütött a nap, kimentem a strandra, ami kb. 300 méterre van. A víz szokatlanul meleg volt, elég sokan fürödtek is benne. Viszont maga a strand nem valami jó, mert nagyon közel volt az autókhoz és állandóan kipufogógázt kellett szagolnunk, ehhez még hozzáadódtak a sok kis motorcsónak meg kishajó kipufogógázai. Állatos élményem itt is volt, mert itt meg egy nagy, nyolckarú polipot fogtak ki apukájuk segítségével gyerekek a vízből. Még sose láttam élőt, eléggé félelmetes is volt. Miután többször kifogták, majd visszamászott a vízbe, az egyik gyerek megfogta egy nagy kampóval és kiabálva vitte mutatni a kávézó felé, nagy derültséget keltve. Aztán anyukája előjött és visszadobatta velük a tengerbe – szegény már eléggé meg volt viselve, de utána még sokáig nagy szenzáció volt a gyerekek körében. Este finom vacsorát kaptunk, majd elmentem sétálni a part mentén. Elég sokat mentem, mert itt tulajdonképpen egybeépültek a szomszédos települések. Végig, több helyen is strandok, kikötők, éttermek, hotelek. A Bugibba térig mentem el, talán erre lehetne azt mondani, hogy a központja ennek a nyaralóhelynek. Útközben láttam egy csomó hirdetést hajóutakról és egy fickó le is szólított, akivel jót beszélgettem, elmondta ő merre viszi ki a kirándulókat. El is határoztam, hogy majd szombaton benevezek az egyik túrájára. Megkérdeztem azt is tőle, szoktak-e delfineket látni, mert hogy én azt nagyon szeretnék. Azt mondta, hogy persze, mindenki hirdeti, hogy delfinek meg minden és a képeslapokon is mindenhol látni őket, de valójában nincsenek. Ő kb. 3 évvel ezelőtt látott delfineket, pedig hajós! Hát erről az állati tervemről egyelőre le kell mondanom, úgy tűnik. Kérdezi tőlem: látsz sirályokat? És tényleg nem. Szinte halott ez a tenger, mondja, nincsenek benne halak, se delfinnek, se sirálynak. Lehalászták, beszennyezték… Galambok, verebek, na azok vannak …. Be is van piszkítva sok hely. Az utcán futkosó kis gyíkoktól nem félek, de vannak, tényleg. Ja meg szúnyogok este… Meg ahogy bandukoltam hazafelé, ott futkostak a csótányok az utcán … Pfuj… Hát ez a szomorú helyzet. Majd elmegyek a nemzeti akváriumba halakat nézni … (Amikor ezt írtam, még nem tudtam, milyen állati folytatás lesz. Kedden tényleg elmentünk a nemzeti akváriumba, ami nagy élmény volt - részletek egy későbbi posztban. A csótányt pedig kinyírtuk szerda hajnalban - Hála az égnek! 2017.07.17. hétfő Első napom az iskolában Este kisütöttük a szobatársammal, hogy abból a 23 oldalas tájékoztatóból, amit a nyelviskola küldött, mi az, ami hétfőre nagyon fontos. Reggel összepakoltunk és házinénink útbaigazítása alapján elindultunk. Elég jól odataláltunk, csak a legvégén, a kicsi utcácskákban kellett megkérdeznünk valakit. Belépésünkkor Monika megkapta a diákigazolványát, én nem, így aztán elirányítottak fotóra, a többit majd intézik, mondták. Továbbá a nevemet se találtam meg a listán, szóval csak mentem a szobatársam után, bár én csak egyhetes kurzusra jöttem, de a téma ugyanaz. Az irodában nem tudtak sokat segíteni, csak a tanáromat keresték meg nekem, hogy őt kövessem, Douglast. Szóval Creative Methodology (https://www.alphaschoolmalta.com/799.html ). A csoportban 13-an vagyunk, 2 lengyel, 10 német és én. egy nagyon picike szobában kezdtünk, de aztán inkább a tetőterasz fedett részén kerestünk helyet magunknak. Bemutatkozós játékokat játszottunk, majd a saját tanítási tapasztalatunkat osztottuk meg a többiekkel. Ezután, már a tetőn, néhány modern angol kifejezéssel, szóval ismerkedtünk meg, majd vitatkozós, beszélgetős feladatokat csináltunk. Kiderült, hogy közben a csoport egyik német tagja, Sara, szintén érdeklődött hajóutakkal kapcsolatban, és azt ajánlotta, hogy a héten valamelyik nap az egész csoport együtt menjen el egy útra. Nagyon örültem neki, a csoport többi tagja is egyetértett, Sara felhatalmazást kapott a megszervezésre. A nap végén, a jelenléti ív aláírásakor derült ki, hogy miért nem találtam magam a listán: mert a második keresztnevemet hitték vezetéknévnek, ezért BOGLARKA Agnes Lepold-ként szerepeltem, ezért hiába is kerestem volna magamat az L-betűnél. Szerencsére nem kaptunk házi feladatot – remélem, ez a hét további részében is így lesz, mert így sok idő van délután kihasználni a jó időt, körülnézni, stb. El is határoztam, hogy elbuszozok arra a strandra, amit ajánlottak, a Golden Bay (Arany-öböl) nevű helyre, ami a szigetnek tulajdonképpen az ellentétes oldalán van a szigetnek. Jó kis strand tényleg. Nincs kipufogóbűz, finom homok van - állítólag a Közel-Keletről hozták, szóval nem természetes, de legalább szép -, nem mélyül túl hirtelen, úgyhogy gyerekeknek is kiváló. Busszal egyébként könnyen megközelíthető, Tuffieha nevű helyen kell leszállni, én a 223-assal mentem, annak ez pont a végállomása, és ugyanonnan kanyarodik visszafelé is. A térképen látszik, hogy mindent máltai nyelven írnal ki, úgyhogy erre az utazónak figyelnie kell. A Szent Pál-öböl neve például San Pawl il-Bahar. Arról nevezetes, hogy ebben az öbölben, egy kis szigeten szenvedett hajótörést Szent Pál apostol. A hajóroncsok ereklyéit áthozták a szigetre, egy kis templomban őrzik, majd valamelyik nap, remélem, be tudok menni. 7/17/2017 1 Comment Málta Blog/1 - Ahogy Móricka elképzeli ... - 2017. július 16 előtt - KAVARÁS a köbön!Saint Paul's Bay, Málta Erasmus+ KA1 pályázattal kerültem ide. Miután tavaly két hetet töltöttem a ködös, esős Írországban, ahol az előtte egyhetes horvátországi nyaraláson szerzett szép színem is jócskán elhalványult, amikor szinte bárhol máshol szép, nyárias, jó idő volt, úgy döntöttem, megérdemlek egy kis kompenzációt és Máltát jelöltem ki úticélnak. Hogy el is jutottam ide, az szinte csoda, azok után mennyi kavarás volt. Először is, mindig tök nagy csúszással derül ki, hogy nyert-e a pályázat, és hát az ember addig nem foglal repülőjeget, amíg nem tudja, hogy megvan-e rá a pénz. Akkor gyorsan összeszedtem a gondolataimat, mit is kell csinálni:
A pályázatban megjelölt kurzusom nem indult el, mert nem volt elegendő jelentkező. Ez kb. három hónappal az utazás előtt derült ki, így nagyon gyorsan keresnem kellett egy hasonló kurzust, lehetőleg ugyanannál az iskolánál, vagy legalábbis Máltán, mert a pályázatban meg kellett indokolni, miért ezt a típusú kurzust választottam – tök más nem lehet. Az eredeti sulinál csak olyan kurzusok lettek volna, mik vagy kéthetesek, vagy A2-B1 nyelvtudás volt a feltétel – na ezt utálom. Hogy lehet egy angoltanárnak alacsonyabb a nyelvi készségszintje, mint B2? Hogyan tanít akkor? És hogyan érti meg a módszertani magyarázatokat egy ilyen kurzuson? Ezt sose értettem, és volt már tapasztalatom ilyen kurzust illetően, szóval szóba se jöhet nálam. Persze a kurzus időpontja sem mindegy. Nyaralás, egy csomó nyári program már le volt fixálva, iskolaidő kizárva. Aj-jaj. Aztán végül nagy nehezen mégis csak sikerült az Alpha School of English nevű nyelviskola Creative Methodolody című kurzusára bejelentkezni. Ez a kavarc eltartott vagy egy hétig, de végül 1-es pont: pipa. Akkor nézzük a repülőjegyet! Nem egyszerű ez már májusban, hiszen minden nyaraló igyekszik foglalni. Jól felmentek az árak, az ösztöndíj utazásra fordítható része biztosan nem elég. Brrrrrrrrlllllllllllll. Odafelé még hagyján - Bécs-Málta 10.40-es indulással kétórás út -, de visszafelé egyszerűen vagy K… drága jegyet tudtam volna venni, vagy átszállás, vagy letelepszem Máltán … Ennél jobb nem volt: indulás reggel 7-kor Máltáról (azaz 5-kor kint kéne lenni a reptéren), érkezés Düsseldorfba, ahol várok 3 és fél órát (!) majd repülés Bécsbe, érkezés délután teljesen kifasírozva. Megvettem, 2. pont pipa. Na, az ösztöndíjhoz hozzájutni megint nem volt egyszerű… Sajnos a szerződést olyan kutyafuttában írtam alá, hogy nem néztem meg az adataimat. A tavalyi eurós devizaszámlámat ugyanis időközben megszüntettem, de a szerződésen még az szerepelt – de meg se néztem. Közben nyitottam egy új számlát, szóval először is újra kellett csinálni a szerződést. Még egy hiba becsúszott, az IBAN kód is rosszul lett beírva, már az új szerződésbe, de persze, ezt sem néztem meg és úgy maradt. Innentől kezdve bonyolódott az utalás. A KLIK utalta egy nem létező számlaszámra, visszajött nekik párnap múlva, felhívták az iskolát, mondtuk, hogy új szerződés és új számlaszám van, oké, arra utalták, persze azt is visszadobta a rendszer. Végül bevittem a suliba azt a papírt, amit a bankban adtak, amikor megnyitottam a számlát és akkor derült ki, hogy az IBA kód eleje nem stimmel. Na akkor utalás újra és végre sikerült. Mindez legalább egy hétig, ha nem kettőig tartott. Tanulság: az összes adatot nagyon alaposan át kell vizsgálni, mielőtt a szerződés aláírásra kerül. Na szóval nagy nehezen megjött a pénz. Hurrá! Hurrá! És még egyszer HURRÁ! Közben a nyelviskola is elküldte a számlát. Az összeget tehát már tudtam, de elkerülte e figyelmemet, hogy nincs megadva számlaszám, ahova utalni kellene. Megnyitom az e-bankot, beírom a kedvezményezettet, az összeget, IBAN szám meg sehol. Na nézzük csak azt a számlát. Kiderült, hogy egy Flywire nevű online felületen keresztül akarják az átutalást lebonyolítani, mert az állítólag olcsóbb, nem számítanak fel díjakat. Na persze … Eleve az árfolyam, amivel dolgoznak pl. a forint-euro átváltásnál sokkal kedvezőtlenebb, mint itthon. Plusz miután kijelölted az átutalást , a saját bankodhoz mégiscsak vagy besétálsz vagy bejelentkezel e-bankon és elindítod az utalást – ennek pedig biztosan van valamiféle díja, ha más nem, az e-bankos SMS szolgáltatás miatt. Persze nekem van euro devizaszámlám, majd arról könnyebb lesz! meg ahogy Móricka elképzeli… Nem eurós országban levő euro devizaszáláról utalásnál plusz 26 eurót számol fel a Flywire! Elmennek a büdös …-ba! A bankom meg csak kb. 5-10 eurót számol fel, megnéztem a honlapjukon. Megírtam a nyelviskolának, hogy ezen a felületen keresztül nem fogok tudni fizetni és kész, adják meg az IBAN számot és a BIC kódot. Úgy is lett, elindítottam az utalást és reménykedtem, hogy minden rendben lesz, mert ez már csak egy-két nappal a horvátországi nyaralás előtt volt, szóval ha nem jön össze, akkor tényleg bajban leszek. A többi pénzt majdnem teljes egészében kivettem az euro számláról készpénzben. Elvileg 3. pont kipipálva. (Végül is rendben ment tényleg.) Közben amit lehetett, megcsináltam, kitöltöttem mindenféle kérdőívet, elküldtem a személyim másolatát, satöbbi. Majd szép nyugodtan, abban a hitben, hogy minden rendben, elmentem nyaralni Horvátországba, Ugljan-szigetre... Ott pedig nem volt stabil internet kapcsolat, ami volt azt is elfújta kedden egy vihar, pedig kellett volna. Egész héten próbáltak elérni telefonon, de persze a strandon voltunk, nem tudtam felvenni és az ismeretlen számot nem hívtam vissza, illetve amit igen, azt már nem vették fel. Így ehetett meg az, hogy szombaton este, miután hazaértünk Horvátországból, tudtam meg, hogy a reptéri transzfer miatt kerestek. Hogy melyik napon érkezem, azt megírtam már nekik korábban, csak a pontos időpontot és a járatszámot nem. Na, akkor visszahívtam a telefonszámokat megint, persze egyik se vette fel, de aztán végül az egyikről később visszahívtak. Megbeszéltük, azt ígérték valaki majd kimegy elém a reptérre. Közben megkötöttem az utasbiztosítást és megpróbáltam megtalálni az EU-s betegbiztosítási kártyámat, amit sajnos nem találtam sehol… 4-es pont majdnem teljes egészében kipipálva. Most már csak oda kell utazni és jól érezni magamat … |
Lepold Ágnes blogja
Ebben a blogban személyes élményeimet osztom meg az olvasókkal. Kirándulások, élmények, szabadidő, stb. Archives
August 2018
CategoriesAll Blog Comenius Család Iskola Kirándulás Kirándulás New Trip |