MATEKOSOKNAK sok szeretettel! :) ’Why is 10 afraid of 7?’ – Olvass tovább, és megtudod a vicc poénját! (És nem csak ezért érdemes továbbolvasni …) Eddig már elég sok mindenről írtam, de magáról a kurzusról keveset. Igazából azért, mert a továbbképzés két hetes időtartamának elején inkább a környékkel ismerkedtünk. Aztán jött az iskolalátogatás, amiről már beszámoltam, erre a kurzus szerves részeként került sor, most pedig egy kicsit részletezném, hogy a foglalkozások során mi mindenről esik szó. Remélhetőleg hamarosan meg tudom osztani az itt szerzett tudást diákjaimmal és kollégáimmal. A csoport egyik fele hétfő délután kezdte a tanórákat, a másik fele kedden délután, szervezési okok miatt. Először volt egy foglalkozás a matematika tanításáról az Egyesült Királyságban, általában. Ezt a Plume iskola igazgatóhelyettese, Matt Baker tartotta, aki maga is matematika szakos. Igazából kicsit zavaros volt az egész, de ami ebből hasznos volt számomra, az az, hogy néhány matematikai fogalmat megismertünk, kicsit betekintettünk az értékelésbe és láttunk egy vizsga feladatlapot is. Szerdán aztán megnéztük a gyakorlatban, egy iskolában, hogy működik-e a dolog :) – erről már beszámoltam. Csütörtökön délelőtt is és délután is Graham Workman volt az előadónk, akivel a CLIL módszertanával foglalkoztunk, kifejezetten matekra kihegyezve. Sok terminológia is előkerült, és olyan feladattípusok, melyek jól használhatók otthon is. Némelyiket akár egy az egyben is át fogom tudni emelni, másokat kissé adaptálva. A feladatlapok közül, ami a diákok számára is használható, fel fog kerülni a honlapomra augusztus végén. Sokat dolgozunk párban, hogy gyakoroljuk a terminológiát. Nagyon jópofa ez a Graham, egyrészt mert olyan Woody Allen-es pofákat tud vágni, és jó poénjai vannak. De főként azért örülünk neki, mert nagyon jól tanít, mert odafigyel arra, hogy a szakterminológiát jól tanuljuk meg, helyes kiejtéssel és hangsúllyal, sok feladatot ad, úgyhogy pörgős az egész, ugyanakkor lazítja is a kurzust viccekkel. Például amikor a különféle, statisztikában használt diagramokat tanultuk, volt neki egy nagyon jópofa powerpoint prezentációja különféle vicces grafikonokkal, pl. „Az egyes szavak gyakorisgága egy Beatles dalban” című kördiagram kb. így nézett ki: 1/6 rész „she”, 1/6 rész „loves”, 1/6 rész „you”, és 50% „yeah”. De egy csomó más is volt neki. Sok matekos vicce is van, pl.: ’Why is 10 afraid of 7?’ ’Because 7, 8, 9!’ (Miért fél a 10 a 7-től? - Mert 7, 8, 9! Kiejtve a 8 „éjt”, ami az enni ige múlt ideje, azaz a 7 megette a kilencet.) Lehet, hogy ezt a viccet inkább a „Nagyon angol dolgok” sorozatban, „angol humor” címszó alatt kellett volna bedobnom? Graham Workman sok saját anyagot hoz, ami gondolom, hogy a saját könyvéből van: CLIL Maths and Science Materials © Graham Workman, 2013, Gem Publishing. De sok könyvet ajánl is, amikbe bele is tudtunk tekinteni. Ezek közül a következők nagyon hasznosak lehetnek, jó lenne beszerezni őket, kollégáknak is ajánlom: The Little Book of Mathematical Formulae © Mike Rohr 2007: Mit, hogyan kell mondani, a görög ábécé angolos kiejtésétől kezdve a jeleken át, nagyon sok minden. E-mailben rendelhető: [email protected] Academic Language in Use, Cambridge University Press: mindenféle tantárgyhoz használható, van benne matek is. Oxford Student’s Dictionary, Oxford University Press: mindenféle tantárgyhoz használható, van benne matek is. CD-rommal is kapható, amely a szótár teljes anyagát tartalmazza és ki is mondja az egyes kifejezéseket. A definíciók viszont elég körülbelüliek, és ez nem tetszik benne (a négyzetgyök definíciója például tök baromság). Collection of exercises. Calculus © Erhard Rhyn, 2012: e-mailben lehet rendelni: [email protected] Collection of exercises. Trigonometry and Vector Geometry © Erhard Rhyn, 2009: e-mailben lehet rendelni: [email protected] Functions. Exercisses and Answers © Lukas Fischer and Roman Oberholzer, 2012: e-mailben lehet rendelni: [email protected] vagy [email protected] Judith Evans is tart nekünk CLIL módszertan órákat, különösen a kollaboratív tanulásra koncentrálva, hogy milyen módszerekkel, feladattípusokkal lehet aktivizálni a tanulókat. Nagyon jópofa feladatai vannak csoportmunkához is, ezeket is vagy egy az egyben, vagy kicsit módosítva, fogom tudni használni. Időnként utal a CLIL elméleti hátterére is, de igazából csak azért, hogy ne tévesszük szem elől a fő szempontokat: - a diákok mindegyike legyen aktív (csoportmunka esetén is) - mindig angolul beszéljenek a feladatok során Elég komoly adatbázisuk van az interneten olyan feladatokból, amiket akár ki is nyomtathatunk magunknak és használhatunk. Különösen gyakorláshoz nagyon jók. Mindenféle tantárgyhoz vannak feladatok, a matekos oldal ez: www. collaborativelearning.org/maths.html Angol nyelvóránk is volt Richard Reisnerrel, aki hasznos kifejezéseket tanított. Elve az ú.n. „immersion method”, azaz, hogy idegen nyelvi környezetben kell nyelvet tanulni. Részünkről itt már megbukott a mutatvány, mert a helyzetünk teljesen más, mi idegen nyelvként tanítjuk az angolt. Elég lassan folydogált az óra, kb. 10 mondatot tanultunk meg 6 óra alatt. Ha én otthon így tanítanék, kb. húsz évig tartana eljutni az érettségiig. Ma még egy újabb tanárunk is lesz, az ő óráiról még később beszámolok. Mindenesetre azt kell mondanom, hogy elég sok mindent tanulunk, ami jól használható otthon is. J 7/13/2013 Továbbképzés Colchesterben - 4. rész „Nagyon angol” dolgok Már futólag említettem a korábbi bejegyzésekben pár „nagyon angol” dolgot, például a konnektor problémát, a „packed lunch”-ot, és a „ford” nevű vízátfolyást. Részletesen beszámoltam egy angol iskoláról is. Lehetne a végtelenségig taglalni ezeket a sajátosan angol jelenségeket, kezdve az angol reggelivel, a tejes teán és a szörnyű kávén át az angol humorig, de most csak néhány, általam megtapasztalt érdekességről lesz szó, ráadásul több részletben, mert egy posztnak sok lenne. 1) Fish’n’chips ’What’s the difference between newspapers and television?’ ’You can’t wrap fish’n’chips in television, can you?’ :) A tipikus angol „fast food”, azaz gyorskaja. Nem modern találmány, az angolok mindig is ettek halat krumplival. Hagyományosan pénteken volt ez a vacsora (a böjt miatt), de ma már a nap nem számít. Minden brit településen kell, hogy legyen egy olyan hely, ahol palacsintatészta-szerű panírban megsütött halat és hozzá jókora darabokból álló sültkrumplit lehet kapni. Utóbbira természetesen sót, gyakran ecetet is tesznek, és az egészet jó vastagon becsomagolják csomagolópapírba, ami azért elég jól átázik, mert hát ugyebár eléggé megszívja magát olajjal az egész cucc. Amikor kicsomagolod, hogy elfogyaszd, már csupa olaj leszel, de persze szalvétát nem adnak hozzá – ami azt illeti egyébként sem nagyon használnak papírszalvétát a népek errefelé. A krumpli elég szottyadt tud lenni, de azért finom, a hal viszont igazán mennyei különösen mivel friss halból készítik – nincs olyan hely széles Britanniában, ahol ne lehetne friss halhoz hozzájutni. A boltban mindig többféle halból lehet választani: haddock (foltos tőkehal), cod (tőkehal, de ne kérdezzétek, mi a különbség, mert fogalmam sincs), plaice (lepényhal), scampi (garnélarák), stb. Csütörtökön este merült fel az ötlet vendéglátó háziasszonyom fejében, hogy menjünk el Mersea-be, és a tengerparton együnk halat sültkrumplival. Természetesen a szembeszomszédék is jöttek, hiszen a barátságon kívül az is összeköti őket, hogy náluk is van egy spanyol kolléganő elszállásolva. (A képen balról jobbra: Sarah, a szembeszomszéd, Inés, a spanyol kolléganő, Elizabeth, az én vendéglátóm és Beth, a lánya) Mersea tulajdonképpen egy sziget, ahová egy ’causeway’ nevű átjárón lehet eljutni a szárazföldről. Dagálykor minden oldalról víz veszi körül, apálykor a szárazföldről megközelítve iszapos, moszatos köveket látunk. Két folyó, a Colne és a Blackwater tölcsértorkolatában helyezkedik el, és természetesen van egy hosszabb tengerpartja is). A faluban sok nyaraló található, elég nagyok és szépek is bőven vannak. Megvettük a kaját, majd lementünk a tengerpartra, ahol simán leültünk a homokba és elfogyasztottuk. Mivel apály volt, elég messze volt maga a víz, és elég sok hínár meg kagylóhéj volt a parton. A tengerben errefelé sok az osztriga, aminek nagyon változatos alakú tud lenni a fehér héja, ebből gyűjtöttem néhányat. Visszatérve a szalvéta problémára, az angolokat, úgy látszik nem zavarja, hogy ragadnak az olajtól egy ilyen vacsi után, vagy az is lehet, hogy van valami titkos módszerük, hogy megszabaduljanak tőle, de ezt nem sikerült kifigyelnem. Nekem a nadrágba törlés volt az egyik ötletem, de azt hamar elvetettem, inkább megvizeztem egy papírzsebkendőt és azzal megtöröltem a kezem. Aki fogyózik, annak nem ajánlom ezt a típusú tápanyagot estére, mert elég hizlaló – viszont ha korábban esszük, akkor szerintem az egyik legjobb „nagyon angol” találmány. 2) Charity shops Ittlétem során, a hosszabb szünetekben mindig kimentem a városba, ahol nézelődtem, és párszor shoppingoltam kicsit a jótékonysági üzletekben. Ezeknek a lényege az, hogy használt ruhákat, cipőket, könyveket, mindenféle dolgot, némelyik még bútorokat is gyűjtenek adományozóktól, amiket aztán eladnak, és a bevételt jótékony célra fordítják. Például állatok orvosi kezelésére (for Pets in need of vets), hátrányos helyzetű, beteg vagy fogyatékkal élő emberek segítésére (For deafblind people), betegség elleni küzdelemre (Arthritis Research UK), stb. Eladóként önkéntesek dolgoznak bennük, akik szabadidejüket „adományozzák” a nemes cél érdekében. Nagyon olcsón lehet itt jó cuccokat beszerezni, az én pénztárcámnak tökéletesen megfelelnek az árak, a polcokon lévő dolgok pedig egész jó minőségűek. Vannak kitéve adományozó nejlontasakok, amibe bele lehet tenni a cuccokat, amikor valaki pl. egy költözés alkalmával meg akar szabadulni a dolgaitól, viszont eldobni nem szeretné őket, mert még használhatóak. Némelyik üzlet még információs szolgálatként is működik, például vannak szórólapjaik az állatok helyes tartásával és egészségmegőrzésével kapcsolatban. Ugyanakkor van olyan is, amely direkt szereti, ha a jótékony céljával kapcsolatban adnak be tárgyakat, például a macskabarátoknak mindenféle cicás mütyür nagyon jól jön. Szerintem ez a típusú bolt nagyon jó ötlet, nem is tudom, miért nincs Magyarországon. Más országokban se nagyon láttam, pedig ez szerintem egy újabb jó, „nagyon angol dolog”. Egy nagyon hosszú nap Bár már volt min megírni a szöveget, sajnos az internetelérés eléggé gyatra a házban, úgyhogy nem sikerült még feltöltenem a blogot. Ezért elhatároztam, hogy viszem majd magammal a laptopot és remélhetőleg valamelyik helyszínen lesz elég jó kapcsolta ahhoz, hogy fel is töltsek egy-egy bejegyzést. Aztán lehet, hogy valamelyik csak otthon fog felkerülni. Július 9.-én reggel elég korán, 8.15-kor kezdtünk, amikor is összegyűltünk és buszokba szálltunk, hogy egy kicsit megismerkedjünk a környékkel. Először Flatfordban letettük a biológia és kémia szakosokat, akik itt terepgyakorlaton vettek részt. Mi viszont továbbutaztunk egy Kersey nevű faluba, ahol szalmatetős házakat és 14. századi fagerenda-vázú házakat láttunk, valamint egy „ford” nevű vízátfolyást az úton, ami nagyon nevezetes, mert nem építettek rá olyan hidat, amin járművel lehetne közlekedni. Nagyon szórakoztató rajta átszáguldani állítólag … (Ez valami "nagyon angol" dolog lehet :) ) Ezután egy Lavenham nevű középkori, faszerkezetű házakkal teli faluba mentünk, ahol a görbe ház (crooked house) is található a „There was a crooked man” kezdetű gyerekversből. A ház egyébként azért görbe, mert valószínűleg szegényebb emberek építették, akik nem tudtak kiszárított fát venni az építéshez, a nedves fa pedig idővel, ahogy kiszáradt, görbe lett. A falu templomát is megnéztük, ami gyönyörű, a 14-16. századból való, természetesen gótikus stílusban épült. Ezután Flatfordban újra csatlakoztak hozzánk a terepgyakorlatosok, és gyalog mentük át a réteken a folyó mentén Dedhamba. Útközben barátságos ökrök legelésztek mindenfelé, és tanultam pár új szót, például: cowpat=tehénlepény. Egyébként tényleg szép vidék, és a Dedham Vale-t Constable Country néven is emlegetik, mert a híres angol festő, John Constable errefelé élt és festett, és képein ezek a tájak köszönnek vissza. Egy terebélyes fa alatt fogyasztottuk el ebédünket. Többen irigyeltek, hogy én nem szendvicseket kaptam, hanem főtt kaját (kuszkusz saláta, grillezett zöldségek, krumplisaláta, torta). Az az igazság, hogy ez általában azon múlik, hogy mit beszélünk meg a háziakkal. Nekem ez mind csak az előző napi vacsora maradéka volt, semmi különös, úgyhogy szerintem bármelyik vendéglátó szívesen adott volna hasonló kaját a vendégének. Néhányan mások is kérték, hogy inkább salátát ennének, és kaptak is. Dedhamben is megnéztük a templomot, ami szintén elég régi, kicsit kevésbé díszített, de nagyon szép. Ezután visszatértünk Colchesterbe. A természettudomány szakosok már előző nap kaptak okítást a tantárgyaik tanításával kapcsolatban, ma rajtunk, matekosokon volt a sor. Előadónk Matt Baker volt, az egyik környékbeli középiskola igazgatóhelyettese, aki maga is matematika szakos tanár. Volt szó matematikai szaknyelvről, majd az iskolarendszer néhány sajátosságáról, a szintekről, célokról (target), a tanárok fizetéséről, a vizsgákról, stb. Aztán további matematikai terminológia következett, végül néhány hasznos, az interneten elérhető forrást ismertünk meg. Este fél hétkor végeztünk, nagyon elfáradtunk. A folytatásban a NAGYON ANGOL dolgokról lesz szó. :))) Első benyomások Először is arról, hogy miért is vagyok itt. A CLIL a Content and Language Integrated Learning rövidítése, ami gyakorlatilag a tartalom-alapú nyelvoktatást jelenti. Mivel iskolámban, a kőszegi Jurisich Miklós Gimnáziumban angol nyelven tanítok matematikát (és persze angol nyelvet is), úgy gondoltam, hogy egy ilyen témájú szakmai továbbképzés bizonyára hasznomra fog válni. A kurzuson természettudományokat és matematikát tanító tanárok vesznek részt. Július 7.-én este érkeztem Colchesterbe, ahol vendéglátóm szíves fogadtatásban részesített. Hamar kiderült, hogy jól főz (ez Angliában nagy szó!) és nagyon helyesek a gyerekei is, hogy szeretik a természetet és a zenét, és hogy van egy cicájuk, akit simogathatok, ha hiányzik az otthoni cicusunk. Este az is ki derült, mit nem hoztam: adaptert a konnektorhoz! Ez nagy hiba volt részemről, pedig nem először járok az Egyesült királyságban. Hát ezt a problémát sürgősen meg kell oldani, különben se laptop (ami lemerült utazás közben), se fényképezőgép, se telefon, se semmi női szépítészeti eszköz nem fog működni … 8.-án, hétfő reggel a kurzus résztvevői (kb. negyven ember) összegyűlt eligazításra a First Site nevű galériában, ahol a bemutatkozásokra is sor került. Kiderült, hogy a csoportban nagyon sok olasz illetve spanyol kolléga van, két francia, két magyar (egy kolléga Budapestről és én), egy holland, egy osztrák, egy portugál, legalábbis ennyit tudtam megjegyezni. Ezt követően, rövid kávézás után összegyűltünk a vár bejáratánál, ahonnan két csoportban elindultunk várost nézni egy-egy idegenvezetővel. Colchester Anglia legrégebben jegyzett városa, az 1. században a rómaiak építettek itt egy várat és egy fallal körülvett várost. Volt itt színház, is, melynek romjaiból is láttunk egy keveset, és a városka főutcája ma is a római út vonalát követi. A rómaiak által épített vár helyén ma a normannok vára áll, ami a 11. századból való. Sok középkori épület, vagy annak romjai találhatók a városban, például a Szent Heléna templom, a Szent Márton templom, bencés apátság kapuja. A középkor vége felé a gyapjú feldolgozás és a szövés, textilkészítés volt a város legfontosabb iparága. Ezt a Flandriai bevándorlók később még jobban megerősítették. Ma is holland negyednek nevezik azt a városrészt, ahol letelepedtek. Megnéztük még a polgárháborúban kivégzett királypártiak emlékoszlopát, a 19. században épült, Jumbónak becézett víztornyot, a római romok között talált Merkúr-szoborról elnevezett színházat és a városházát is, melyen fontos colchesteri személyiségek, köztük a természettudós Gilbert szobra is látható. Ellátogattunk egy házhoz, melyben az a költőnő lakott, aki a Twinkle, twinkle little star kezdetű dalocska (magyar változata: Hull a pelyhes fehér hó) szövegét írta. A városnézés után ebédszünet következett, kerestünk egy padot a várkertben és elfogyasztottuk hideg ebédünket (ún. packed lunch). Utána mászkáltunk, felfedeztük a várost és sikerült beszereznem képeslapokat is, valamint a jótékonysági boltokat (charity shop) is megtaláltuk, ahol használt könyveket és ruhákat lehet venni. Vettem is két könyvet, hogy legyen egy kis olvasnivalóm. Estére az adapter probléma is megoldódott, mert a magyar kolléga hozott is egyet magával, és a vendéglátó családnak is volt egy, így aztán az egyiket kölcsönadta nekem – most már van min megírni a blogot. J Folyt. köv … 6/22/2010 Érettségi kipipálvaNagy kő esett le a szívemről ma. Befejeztem az érettségiztetést. Tizennégy, többé-kevésbé felkészült diák adott számot angol nyelvtudásáról középszinten a tegnapi és a mai napon. Öt év tanulás eredményét arattuk le.
Voltak nagyon szép feleletek, melyeket öröm volt hallgatni. Igaz volt olyan diák is, akinél rezgett a léc ... De összességében elégedett vagyok a 4,4-es átlagunkkal. Adtam egy dicséretet is. Fárasztó két nap volt. A többi tantárgyba is belehallgattam, néha nagyon tetszett, de egyszer-kétszer nagyon nyögvenyelős volt. Költők és államférfiak forogtak a sírjukban időnként. Elég sok olyan kérdést húztak angolból, ami már volt, úgyhogy a mai nap végére nagyon elegem lett az egészséges étkezés és a nyaralás témájából. Gyorsan eszem egy kis "junk food"-ot (pattogatott kukoricát) és begubózok a lakásba meccset nézni... :DDD |
Lepold Ágnes blogja
Ebben a blogban személyes élményeimet osztom meg az olvasókkal. Kirándulások, élmények, szabadidő, stb. Archives
August 2018
CategoriesAll Blog Comenius Család Iskola Kirándulás Kirándulás New Trip |