A tanfolyam végénél akarom kezdeni beszámolómat, mert egy nagyon fontos dolgot szeretnék kiemelni: ez a kurzus minden szempontból nagyon jó volt! Több külföldi továbbképzésen vettem már részt és mind közül ez volt a legjobb. És mitől volt annyira jó? Hát elsősorban attól, hogy olyan emberek tanítottak minket, illetve intézték az ügyeinket, akik egyrészt profin végezték dolgukat (sajnos ez nem minden tanfolyamon volt így), másrészt azt az emberi pluszt is beletették, amitől úgy éreztük, tényleg fontosak vagyunk (és MI vagyunk fontosak, nemcsak a tanfolyami díj, amit befizettünk. Na szóval, hol is történt ez a csoda? Hát Corkban, Írországban, a Cork English World nevű nyelviskolában. Általános és üzleti angolt is tanítanak, valamint tartanak tanártovábbképzéseket is, mint a mienk volt „English Language Training and Irish Culture” címmel. A részleteket majd a további blogbejegyzésekben fogom elmondani, most csak nagy vonalakban szeretném ismertetni a tanfolyamot. A tanfolyam fő tanára Anglela Keonahe volt, aki az ír kulturális témák feldolgozása közben fejlesztette nyelvtudásunkat jól felépített óráin. Minden reggel egy kis bemelegítő csevegéssel kezdtünk, mindenki elmondta, miket csinált tapasztalt, milyen nyelvi kérdése van, stb. és ezeket megbeszéltük. Utána következett a tananyag, aminek mindig volt egy jól kitalált bevezetése, majd változatos feladattípusok segítségével ismerkedtünk meg az aznapra kitűzött tananyaggal. Volt egyéni és pármunka, csoportos megbeszélés, párosítás, csoportosítás, feladatlap kitöltés, fantázia elengedéses kreatívkodás, találgatás, fogadás kisebb és nagyobb tételben (és bebukás – persze csak virtuálisan), minden készség fejlesztése terítékre került. Nyilván átgondolt és többször kipróbált módszerek és technikák ezek, mégis azt éreztük, direkt nekünk voltak szánva, mert annyira személyes volt a hangnem. Azt gondolom Angelától sokat tanultam tanárként. Délutánonként illetve egy szombati napon Damien O’Connor volt az idegenvezetőnk illetve tanárunk. Különböző témákról tartott előadást bent a nyelviskolában, illetve vitt el minket városnézésre, tanulmányútra. Egy alakalommal Elaine Sharkey is beszállt egy előadás erejéig az Észak-Írországgal kapcsolatos témában. Hozzá kell fűznöm az egészhez, hogy más tanfolyamokkal ellentétben ez a kurzus tartalmazott olyan elemeket eleve, amikért máshol külön fizettetnek, pl. tanulmányút, belépők, sőt! Sőt egy ebédre is meghívtak minket bőséges ír kajával, hiszen hát tananyag volt az ír étkezés – milyen jó ötlet, nyilván az étterem számára egy kis marketing fogás is ez, úgyhogy ők is jól jártak, szóval gondolom, megszponzorálták ezt a dolgot. És még egy „sőt” van: az operaház egy produkció főpróbáján való részvételt ajánlott fel a nyelviskolának, szóval hm, nem semmi (az előadásról majd később). Szóval az a 675 euró, amibe a tanfolyam került, igazán jó helyre ment. Az ilyen tartalmas kurzusért nem kár a pénz. Mindenkinek ajánlom a nyelviskolát, aki angolt szeretne tanulni, vagy tanártovábbképzésre menne. Honlapjuk: http://www.cew.ie És még egy fontos dolog a tanfolyammal kapcsolatban: a résztvevők. A képen szereplő hét ember volt egy csoportban – ideális csoportlétszám olyan szempontból, hogy mindenki tudott mindenkivel beszélgetni, megismerni egymást. Három lengyel kolléganő volt köztük: Agata, Ana és Kasia. Közülük a legtöbbet Kasiával „bandáztam”, mert valahogy sok mindenben hasonlóak vagyunk, de aztán kiderültek a különbözőségek is! :D Agatával is viszonylag sokszor beszélgettem, hiszen egy apartmanban volt a szállásunk, úgyhogy sok alkalom is volt erre, akár reggeli közben is. A csapatban volt egy német, Marc, aki autóval érkezett és hozta magával a motorját, a kempingágyát, elegendő élelmet és vizet arra az esetre, ha kitörne a harmadik világháború, stb. És még mit hozott magával Írországba? Egy láda sört és egy üveg whisky-t!!! :D Kérdeztem is hogy nem hozott-e esetleg még vizet a tengerbe? Egyébként igen jó fej volt és nagyon jól beszélt angolul, ő volt a „bandánk” harmadik tagja. Hogy mit is jelentett ez a „bandázás”, azt hiszitek sejtitek már, de higgyétek el érdemes lesz a későbbieket is elolvasni, mert bizony nem mindennapi események vezettek a „banda” összekovácsolódásához. A csoport többi tagjai közül Eneko baszk - na ő is igen jó fej volt, vele is bandáztunk párszor. Paul volt a legidősebb köztünk, Hollandiából, akinek az angoltanítás olyannyira hobbija, hogy nyugdíjba mehetne már, de inkább tanít. Ő volt egyébként az egyetlen, aki nem Erasmus+ pályázat segítségével jött erre a tanfolyamra – ez is mutatja, mennyire fontos neki a hobbija. Ja, ha már Erasmus+ (https://ec.europa.eu/programmes/erasmus-plus/node_en) szóba jött. Igen, ez az ösztöndíj pályázat adta meg azt a lökést (és persze a pénzt), ami lehetővé tette, hogy valóban el is jussak a tanfolyamra, hiszen kis tanári fizetésemből erre soha nem jutott volna. Úgy gondolom, mindenkinek ki kellene használni az Európai Uniós lehetőségeket, amennyire csak lehet, hiszen azért vannak. Egy nyelvtanár számára különösen fontos, hogy célnyelvi környezetben fejlessze saját nyelvtudását, hiszen mi vagyunk a minták a diákjaink számára, tőlünk fognak tanulni, fontos, hogy a legjobbat nyújtsuk. Arról nem is beszélve, hogy a tanfolyam tanáraitól és résztvevő kollégáktól nagyon sok módszertani dolgot tanulhatunk, melyek megkönnyítik a dolgunkat, segítik a diákok motiváltságának növelését, módszertanilag fejleszt minket (a konkrét tanultakról majd később). Hát, ahhoz képest, hogy a végén akartam kezdeni, eléggé visszakanyarodtam az elejére. De ha már itt vagyunk, egy-két szó a pályázásról: az iskolánk pályázott, tehát fel kellett mérni, kik azok a kollégák, akik egyáltalán szeretnének bekapcsolódni a pályázatba, szeretnének külföldi továbbképzésen részt venni. A pályázati anyag összeállításában mindenki részt vett, a különböző részeket, ki-ki elvállalta, hogy mit tud és fog megírni, egy embernek pedig össze kellet mindezt fogni: ő Nagy Marietta kolléganőm volt. Ő intézte a pénzügyeket is és a hivatalos futkorászást aláírások után, stb. Aki még soha nem pályázott, valószínű, hogy először megijed, hogy mekkora pályázati anyagot kell összeállítani, mi mindenre kell válaszolni, mennyi aláírást kell begyűjteni, de nekik csak azt mondhatom, bele kell vágni, meg kell próbálni, ha egyszer sikerül, utána már könnyebb lesz legközelebb. Időben el kell kezdeni és ha lehet team-munkában megírni, egymást segítve. Vannak olyan kérdések, melyekre nem baj, ha valami nagyon hasonlót válaszolunk, mint egy-két évvel korábban, szóval jó ha elmentjük a „rizsát”. Az Erasmus+ pályázati lehetőségekről ezen a honlapon lehet tájékozódni: http://www.tka.hu/palyazatok/243/kozoktatasi-intezmenyek-munkatarsainak-mobilitasa Természetesen a Tempus közalapítvány, a nemzeti iroda is segít, ha kérdésünk van. Ők egyébként néha tartanak képzéseket is a pályázással kapcsolatban, érdemes az iskolából egy kollégát ráállítani erre a témára, aki nemcsak a továbbképzésekkel foglalkozik, hanem akár iskolai szintű nemzetközi együttműködéseket, projekteket is tud majd szervezni.
Na akkor megvolt a vége, meg az eleje, jöhet a többi: lásd a következő blogbejegyzéseket!
0 Comments
Your comment will be posted after it is approved.
Leave a Reply. |
Lepold Ágnes blogja
Ebben a blogban személyes élményeimet osztom meg az olvasókkal. Kirándulások, élmények, szabadidő, stb. Archives
August 2018
CategoriesAll Blog Comenius Család Iskola Kirándulás Kirándulás New Trip |