8/9/2018 0 Comments EDINBURGH BLOG/1. Nem minden kezdet nehéz – vagy mégis? (július 22. vasárnap –23. hétfő)Bécsből repültem először Frankfurtba, majd Edinburg-ba. Délután értem oda, a házinénim, Lynne, kijött a Drum Brae South-ra és onnan gyalog elmentünk a házáig. Ismerkedtünk, megmutatta a házat, a szobámat, kicsit beszélgettünk, és ellátott egy csomó információval az utazást illetően, kaptam egy csomó busz menetrendet is. Kiderült, hogy otthon hagytam egy nagyon fontos dolgot, az adaptert, amivel a brit konnektorba be tudnám dugni az európai csatlakozót. Nagyon mérges voltam magamra és el is mentem a közeli Tesco-ba, hátha van nekik, de semmi eredmény, csak visszafelé irányú adaptert találtam. Vacsora után aztán viszonylag korán elvackoltam magam, mert korán kellett kelnem reggel, fáradt voltam. Hétfőn reggel az Airlink 100-zal mentem be a Waverly pályaudvarig, ahonnan az út 5-10 perc séta a Canongate-en található iskoláig. Éppen csak megérkezett a busz, még ültem, amikor bekopogott az ablakon valaki nekem: Katerina volt, az a cseh tanárnő, akivel iskoláink egy közös, FOTO című projektben (Fight fOr TOlerance: https://issuu.com/iqnoli/docs/foto_2017-2019) vesznek részt és Csehországban, Susicében találkoztunk februárban. Már akkor beszéltük, hogy megyünk Edinburgh-ba továbképzésre és hogy nagyjából egyidőben, de nekem teljesen kiment a fejemből. A házinénije és egy lengyel kolléga, aki ugyanott lakik is vele volt, együtt mentünk be az iskolába, az Edinburgh School of English nevű nyelviskolába, ahol kiderült, hogy az én tanfolyamom egy más helyszínen lesz. Valami rémlett, hogy írtak egy emailt, amiben szerepelt ez, de a címet nem írták meg. Többen is jártunk így, nekünk a suli taxit hívott és így jutottunk el az Aquinói Szent Tamás Katolikus Iskolába, ahol több kurzus részére is béreltek termeket. Katerinával telefonszámot cseréltünk persze, hogy később megtaláljuk egymást és a következő két hétben sokat bandáztunk együtt. A tanáraink az első héten Cameron és Agnes voltak. Előbbi különösen a gyerekek, tinédzserek tanítása területén rendelkezett nagy tapasztalattal, ezért tőle inkább gyakorlati dolgokat tanultunk, mint például az osztály munkájának szervezése (classroom management), tanulási stílusok (learning styles) és külünböző intelligencia típusok (types of intelligence), projekt munka (project work), problémák, amik felmerülhetnek, hasznos internetes oldalak, stb. Jópofa fickó volt, nagyon tudott pofákat vágni, színészkedni, igen megkedveltük. Skót akcentussal beszélt, szólal még autentikusabb élmény volt. Agnes, aki egyébként lengyel, a módszertannak inkább az elméleti részét oktatta nekünk, sajnos mindig a fél 12-től fél 2-ig tartó blokkban. Enyhe külföldi akcentusa volt, ami annyira nem tetszett, jobban örültünk volna egy anyanyelvi tanárnak. A képen az első heti csoportunk van, mert a második héten kicsit változott a csapat összetétele. Balról jobbra haladva: Agnes, a tanárunk, Simone (olasz), Ildikó (magyar), Franziska (osztrák), Elisa (spanyol), én, előttem Anna (szlovák), Günter (osztrák) és Enzo (olasz). Érdekes, hogy Enzoval már találkoztunk pár évvel ezelőtt Colchesterben, ahol szintén egy CLIL (tartalom alapú nyelvoktatás) témájú továbbképzésen jártunk. A kollégák nagytöbbsége nem volt angoltanár, hanem a tantárgyát kellett oktatnia angolul, és azért jött, hogy ennek a módszertanát ismerje meg.
0 Comments
Your comment will be posted after it is approved.
Leave a Reply. |
Lepold Ágnes blogja
Ebben a blogban személyes élményeimet osztom meg az olvasókkal. Kirándulások, élmények, szabadidő, stb. Archives
August 2018
CategoriesAll Blog Comenius Család Iskola Kirándulás Kirándulás New Trip |