8/11/2018 0 Comments EDINBURGH BLOG/2. – Hosszú séták és nagyszerű látnivalók ingyen (július 24.-27. kedd-péntek)Kedden iskola után elrohantam a Canongate-re a suli főépületébe, ahol Katerináék órái még tartottak és bepofátlankodtam megkérdezni, hogy akarnak-e jegyet a Royal Military Tattoo-ra. Házinénim ugyanis felvilágosított, hogy bár a jegyek nagyon drágák, van egy előzetes műsor csütörtökön, ami féláron megy, ugyanis beengedik rá a fotósokat, akik ott futkosnak majd és a végén lesz egy evakuálási próba, a műsor viszont ugyanaz. Azt tudtam, hogy Katerina szívesen jönne, de többen is mondogatták bizonytalanul, az interneten viszont azt láttam, hogy a legtöbb szektorban már elfogytak a jegyek, szóval sietnünk kell, ha be akarunk jutni. A csoportjuknak éppen Agnesszel volt órája, de beengedett. Azt mondták, hogy a 22.50 font áron kapható jegyet vegyem, de a jegyirodában – ami a Waverley mellett van – már csak olyan jegyek voltak ezen az áron, ahonnan nem lehetett tisztán látni a kordonok és szektorok közötti kerítések miatt, valamint hét jegyet nem is tudtak volna nagyjából egy helyen adni. Ezért vettem oda ötöt, és kettőt az eggyel magasabb árkategóriájúból (36 font), ahonnan viszont garantáltan jó a rálátás a menetre. Katerina vállalkozott rá, hogy odaül velem. Ezután szerettem volna elmenni a Hollyrood palotába, ami az utca végén van, de mire odaértem, már elmúlt fél öt, és bár hatig vannak nyitva, fél öt után már nem lehet bemenni. Csalódottan fordultam vissza és sétáltam egy nagyot a városban (ekkor készült az előző bejegyzés képei közül is néhány.) Ez a palota lett volna az egyetlen olyan látnivaló ebben a négy napban, ahol belépőt kellett volna fizetni, mert amiket ezután néztem meg, azok mind ingyen látogathatók.
A képek forrásai: https://www.nationalgalleries.org/search/artist/sir-henry-raeburn https://www.nationalgalleries.org/art-and-artists/5688/william-chalmers-bethune-1744-1807-his-wife-isobel-morison-1760-1850-and-their-daughter-isabella https://www.nationalgalleries.org/art-and-artists/159116/monarch-glen#related-media-anchor Este Katerinával és Mateusz-sal sétáltunk a környéken egyet. Először Costorphine-ban, ahol van egy kis park, nem messze tőle régen volt egy kastély is, de az már nincs meg. Viszont találtunk egy nagyon érdekes építményt, amit galambok tartására használtak és az 1500-as években építettek. Egy jó magas, kerek, torony-szerű építményről van szó, egy kis ajtócska van alul, felül pedig kirepülhettek a galambok. Ezután tovább sétáltunk a környéken és Clermiston felé vettük az irányt, ahol a parkot szerettük volna megtalálni, de először egy magán parkba sikerült betévednünk, melynek közepén egy szép, nem nagy, kastély-szerű épület állt. Aztán megtaláltuk az igazi közparkot is, ahol rengeteg virág volt és egy olyan faragott padra ültünk le, amin különböző állatok voltak megformázva. A nap lezárásaként a helyi kricsni felé vettük az irányt, ahová Mateusz már nem jött velünk, mi ketten viszont folytattuk missziónkat, hogy skót söröket ismerjünk meg. Ennek eredménye volt, hogy megismerkedtem a McEwan’s 70-vel, valamint a helyiekkel sokat beszélgettünk. A brit biliárdot is megnéztük, amit sokkal kisebb asztalon, kisebb golyókkal játszanak, mint az általunk ismert változatot. Mint "magyar" is bemutatkoztam - a szinte mindig nálam lévő Rubik-kockát összekevertettem velük és kiraktam a szemük láttára. Egyébként elég csendes volt a hely, hiszen hétköznap volt. Katerina könnyen hazagyalogolt onnan, én pedig buszra szálltam és néhány megállót utaztam hazáig.
Hogy Mateuszt hol vesztettük el, arra nem emlékszem, de az biztos, hogy este már csak ketten voltunk Katerinával (és nem kocsmáztunk előtte), de kipróbáltuk a villamost együtt. Én már azzal jártam reggel és elég jónak tartottam. Az 1-es busszal neki is elérhető volt, ezért megnéztük visszafelé. Saughton - amit a helyiek "szókton"-nak ejtenek - megállójánál szálltunk le és az 1-es buszra szerettünk volna felszállni, de nem voltunk biztosak benne, melyik megálló van nekünk "irányban" meg nem is nagyon akart jönni. Jött viszont két helyi fiatal nő, akiket megkérdeztünk, ők megmutatták a megállót és mondták, hogy várhatunk, ha akarunk, de gyalog sincs messze, ahol én lakom, mert ez a busz eléggé megbízhatatlan. Így mondták: "terrebl szervesz", az első szótagot kissé hosszan is ejtve ("terrible service" egyébként, amit mondani akartak), de azért megértettük. Később kísérleti úton bebizonyosodott (versenyeztek Mateusz-sal), hogy Katerinának a villamosozás lassabb reggel, mint a buszozás...
Ezután megmásztuk az innen nem messze található Artúr-székét (Arthur’s Seat), ami egy vulkanikus hegy. A nem annyira meredek oldalon mentünk fel, és már majdnem egészen felértünk, amikor megpihentünk kicsit, és körülnéztünk. A város és az öböl csodálatos látványában gyönyörködhettünk. A csúcsra már nem út vezetett, a köveken kellett felmászni, nem volt túl egyszerű, de óvatosan csináltuk. Elég nagy volt a tömeg fent, és a szél is fújt rendesen. Lefelé a többiektől lemaradtunk Katerinával és szép kényelmesen, sokat beszélgetve jöttünk le, majd a parlament melletti szökökút medencéinek egyikében, ahol gyereke fürödtek és felnőttek áztatták lábukat, mi is lemostuk az út porát a lábunkról. Aztán úgy gondoltuk, hogy egy kis átöltözés után az út porát a Costorphine Inn-ben is le kéne mosni magunkról egy kis söröcskével … Megbeszéltük, hogy a Clermistonból induló „terebl szervesz” 1-es buszon találkozunk, Katerina otthon száll fel rá, meg én is. Ebben a műintézményben történt előző látogatásunk alkalmával ugyanis rájöttünk, hogy az 1-es pont arra közlekedik. Na mármost az, hogy a kocsmából hazafelé volt buszmegálló, az nem jelenti azt, hogy odafelé is van. Plusz még útfelújítás miatt az utca egyik oldala le is volt zárva, ezért még egy buszmegálló kimaradt a sorból. Mi meg csak utaztunk, utaztunk és reménykedtünk, hogy visszatalálunk (és nem halunk szomjan addig), ha egyáltalán le tudunk szállni valaha erről a terrebl szerveszről… Sikerült azért nagy nehezen, és a sör is jól esett. Van egy jó képünk, az Artúr székéről lefelé jövet készült (ld. balra). Katerina küldte át nekem ezzel a címmel: "Before or after?" - utalva arra, hogy kocsmázás előtt vagy után készült-e a kép. Hát az igazság az, hogy az Artúr székén nincs olyan műintézmény, ahol besörözhettünk volna, úgyhogy csak a fáradtságtól voltunk ilyen gyagyák ...
0 Comments
Your comment will be posted after it is approved.
Leave a Reply. |
Lepold Ágnes blogja
Ebben a blogban személyes élményeimet osztom meg az olvasókkal. Kirándulások, élmények, szabadidő, stb. Archives
August 2018
CategoriesAll Blog Comenius Család Iskola Kirándulás Kirándulás New Trip |