8/8/2018 0 Comments Ha nyár, akkor Erasmus+ KA1!Tudom, nagyon hülyén hangzik ez a cím, és azt is, hogy sokkal több olvasót vonzana ez a bejegyzés, ha a „szex” szó is szerepelne benne, de bocsi, ez valami egészen más típusú izgalomról fog szólni. Nagy izgalommal vártam már, hogy eljuthassak Edinburghba, Skócia fővárosába, ahol a tartalom alapú nyelvoktatás a középiskolában témájú (CLIL Secondary) kéthetes tanártovábbképző kurzuson vehettem részt az Európai Unió Erasmus+ KA1 programjának támogatásával. Iskolánkból hatan pályáztunk támogatásra, de csak hárman kaptuk meg, ezen szerencsések közé tartoztam én is. A pályázat elkészítésében kolléganőm, Nagy Marietta vállalta a koordinátor szerepét, azaz neki kellett a legtöbbet dolgoznia rajta és nagyon sajnálatos, hogy ő például nem kapott támogatást. Nekem is volt olyan év, hogy nem sikerült a pályázatom, de nem szabad elkeseredni, mert ha egyszer sikerül, onnan kezdve a következő már könnyebben fog menni. Én már többször is jártam külföldi tanulmányúton ezen lehetőséget (illetve elődjét, a Comenius programot) kihasználva, például Angliában kétszer, egyszer Észak-Írországban, egyszer Írországban, tavaly Máltán és az idén Skóciában. Ezekről az utakról korábbi blogbejegyzéseim tudósítanak, szakmai tapasztalataimat pedig egy angol nyelvű oldalon gyűjtöm össze. Az izgalom és várakozás azzonban nem volt felhőtlen, mert volt néhány dolog, vami előzetesen kissé aggasztott: 1) Az hogy milyen lesz az idő. Egy hét horvátországi nyaralás után a szép barnaságom bizonyára csak kopni fog, sőt arra számítottam, hogy sokat fog esni az eső. Két évvel ezelőtt Corkban például, minden nap esett valamennyit az eső, a kimosott ruhák nem száradtak meg, sokszor köd volt ... 2) Az, hogy messze lesz a szállásom az iskolától, sok időm el fog menni utazással, mint annakidején Belfastban. Mindenesetre letöltöttem a telefonomra egy hangoskönyvet, hogy ne unatkozzam közben. 3) Az, hogy jó lesz-e a kurzus. Ez a legfontosabb, mert ha nem jó, akkor az ember elvesztegetett időnek érzi a tanfolyam minden percét. 4) Az, hogy mi lesz közben itthon, a szeretteimmel és a kertemmel, mert hát két hét nagyon hosszú tud lenni. 5) Az, hogy milyen lesz a szállás. Családnál kértem szállást, mert szerintem ez a legjobb alkalom, hogy az ember a hétköznapi kommunikációt gyakorolja idegen nyelven. Eddig rendszerint szerencsém volt, kivéve tavaly Máltán. 6) Az, hogy mire lesz elég az EU által adott ösztöndíj. Ez sarkalatos kérdés, mert ha már az ember utazik, akkor minél többet szeretne látni, de az Egyesült Királyság nem olcsó hely, Edinburgh pedig különösen nem az. Végül a következőképpen alakultak a dolgok: 1) Az első héten jó meleg volt, Skóciában különösen szokatlanul, 30° körüli hőmérsékletekkel, majd kitikkadtunk a tanteremben. Jó, hogy volt ujjatlan felsőm, rövidnadrágom és szandálom is. Aztán a hét végére elromlott az idő, azaz megtapasztalhattuk az autentikus skót időjárást, sok esővel, kevés napsütéssel. Ekkor adta fel az elvileg vízálló túracipőm is a harcot (de erről majd később.) A második héten kellemes idő volt sok napsütéssel, de szinte minden napra jutott egy kis eső is. A hét végére aztán megint szép idő lett, de nem volt túl meleg, és a szél is gyakran fújt. Vízhatlan széldzsekim mindig a táskámban volt a teljes két hét alatt … 2) A tömegközlekedés végül is nem volt vészes. Az Airlink 100-at sokat használtam, különösen este hazafelé, mert gyakran jár és gyors, összeköti a városközpontot a nyugati résszel, ahol a Drum Brae volt a szálláshoz legközelebb (kb. 300 méter). Reggelente eleinte az 1-es busszal mentem, aztán a közelgő fesztivál és az útjavítások miatt az eléggé belassult, úgyhogy utána inkább mentem a 21-es busszal 3 megállót a háztól kb. 100 méterre lévő buszmegállótól a villamosvonalig, az pedig nagyon gyakran jár és nagyon gyors. Bankheadnél szálltam fel, kb. 15-20 perc alatt ért be a West End megállóhoz, onnan még kb. 10-12 percet kellett gyalogolnom, de a helyieket követve a rövidítő utakat is megtaláltam. Jó esetben 35 perc alatt beértem az iskolába, az Aquinói Szent Tamás Katolikus Iskolába, mert ez volt a helyszíne a kurzusnak, nem pedig a nyelviskola központi épülete. Ez is közel van a városközponthoz, de csendesebb helyen található. 3) A kurzus (Content and Language Integrated Learning – CLIL – Secondary) lényegében jó volt, kicsit panaszkodtunk az első hét után, de rugalmasak voltak és igyekeztek figyelembe venni az igényeinket (részletek később). Az is jó volt (de persze előre tudtuk ezt és én ezt a kiválasztásnál is figyelembe vettem), hogy naponta csak fél kettőig tartott az oktatás, így délutánonként volt idő megismerni Edinburgh-t és Skóciát. Szerintem teljesen felesleges napi 8 órában benn tartani a kurzuson az embereket, mert minden úgysem marad meg és a lendület délutánra jelentősen lankad. További részletek a kurzusomról: http://www.edinburghschoolofenglish.com/adults-students-professionals/courses/teachers-courses.html 4) Az itthoniak kibírták, csak hiányoztam nekik kicsit, különösen a második hét vége felé. A macskám is elvolt, hazaérkezésem után állandóan jött utánam simogatást kérve. A kert elgazosodott, de terem is rendesen, majd be kell pótolnom a lemaradást. 5) A szállás nagyon jó volt. Vendéglátóm, Lynne skót akcentussal és jó gyorsan beszélt, de nagyon szeretett beszélgetni, nyitott, kedves és vicces volt, szóval sokat tanultam tőle. A ház tiszta és barátságos volt, a szoba kényelmes, és volt wifi is. Lynne jól főzött, bőségesen ellátott ennivalóval, kétszer is mosott rám és mindenféle hasznos információval ellátott a helyi közlekedéssel és lehetőségekkel kapcsolatban. Macskája, Bella, már nem volt ennyire barátságos, és mivel Lynne úgy ejtette a nevét, mint mi a Bélát, én így, magyarosan szólítottam. 6) Az ösztöndíj elég volt. A kurzus díja fix, azon nem lehet változtatni, bár nem a legdrágább kurzust választottam, mert nem volt olyan magas az óraszámunk. Az útiköltségnél igyekeztem beleférni a keretbe, szóval jó korán, mihelyt megjött a hír, hogy nyert a pályázat, megvettem a repülőjegyet. Mivel nem kell a számlákat bemutatni, ezzel nem kell megvárni, amíg az ösztöndíj szerződés aláírásra kerül, mint régebben. A családnál való elhelyezés volt a legolcsóbb alternatíva a szállást illetően, mert félpanziót is magába foglalt, míg a városközpontban lévő önellátó diákszálló nemcsak drágább volt, de az étkezéseket is meg kellett oldani. Igaz, kellett vennem buszbérletet, de annak az árával együtt is jobban jöttem ki, mint az önellátósok. Az ebéden is tudtam spórolni, mivel általában szendvicset vagy valami más egyszerű kaját vettem 3-4 fontért, míg azok, akik étteremben vagy más beülős helyen ettek, 10 font alatt nem nagyon úszták meg, ha jól akartak lakni. Nem terveztem, hogy sok mindent vásárolgatok, egy-két kisebb ajándékot azért így is tudtam hazahozni. A megspórolt pénzből pedig meg tudtam nézni egy csomó mindent. Az is jó volt, hogy a KLIK megelőlegezte a teljes ösztöndíj összeget, míg a más országból érkező erazmuszosok csak a 80%-ból gazdálkodhattak, mert a többi 20%-ot csak a beszámoló után fogják megkapni. Többen pedig külön fizettek a pályázatíró és szervező irodának (50 ezer forintot hallottam). Szóval minden jól sült el, a részleteket a következő blogbejegyzéstől kezdődően mesélem el.
0 Comments
Your comment will be posted after it is approved.
Leave a Reply. |
Lepold Ágnes blogja
Ebben a blogban személyes élményeimet osztom meg az olvasókkal. Kirándulások, élmények, szabadidő, stb. Archives
August 2018
CategoriesAll Blog Comenius Család Iskola Kirándulás Kirándulás New Trip |