2017. 07. 16. vasárnap Odaérni Máltára simán ment, transzfer is volt. Hurrá! Saint Paul’s Bay (Szent Pál-öböl) nevű városkában vagyok, egy aranyos néninél lakom, aki 6 embernek ad szállást, kettesével, pici szobákban vagyunk. Megérkezésemkor nem volt éppen itt a szobatársam, aki egyébként lengyel – lottóznom kellene, mert ezt előre kitaláltam. Kipakoltam, kicsit lepihentem, ettem, majd különböző állatokkal találkoztam, illetve nem találkoztam itt, Máltán. Először is egy nagy rovarra lettem figyelmes, ami a falon, a polc teteje felé trónolt, nem tudtam, mi lehet. Szóltam a háziaknak – éppen a házinéni testvére és annak felesége is itt volt -, de mire odajöttek, a kis rohadék eltűnt. Ahogy elmondtam nekik, hogy nézett ki, megállapították, hogy valószínűleg csótány … Nem nagyon izgatták magukat miatta – vannak, ja meg gyíkok is be szoktak jönni a házba. Köszi, most megnyugodtam… Hamarosan icipici hangyák is átvizsgálták a hátizsákomat – lehet, hogy pár morzsát találtak az úti elemózsiámból, bár a kajámat a csótány megjelenése után elzártam dobozban vagy a konyhában. Még elég rendesen sütött a nap, kimentem a strandra, ami kb. 300 méterre van. A víz szokatlanul meleg volt, elég sokan fürödtek is benne. Viszont maga a strand nem valami jó, mert nagyon közel volt az autókhoz és állandóan kipufogógázt kellett szagolnunk, ehhez még hozzáadódtak a sok kis motorcsónak meg kishajó kipufogógázai. Állatos élményem itt is volt, mert itt meg egy nagy, nyolckarú polipot fogtak ki apukájuk segítségével gyerekek a vízből. Még sose láttam élőt, eléggé félelmetes is volt. Miután többször kifogták, majd visszamászott a vízbe, az egyik gyerek megfogta egy nagy kampóval és kiabálva vitte mutatni a kávézó felé, nagy derültséget keltve. Aztán anyukája előjött és visszadobatta velük a tengerbe – szegény már eléggé meg volt viselve, de utána még sokáig nagy szenzáció volt a gyerekek körében. Este finom vacsorát kaptunk, majd elmentem sétálni a part mentén. Elég sokat mentem, mert itt tulajdonképpen egybeépültek a szomszédos települések. Végig, több helyen is strandok, kikötők, éttermek, hotelek. A Bugibba térig mentem el, talán erre lehetne azt mondani, hogy a központja ennek a nyaralóhelynek. Útközben láttam egy csomó hirdetést hajóutakról és egy fickó le is szólított, akivel jót beszélgettem, elmondta ő merre viszi ki a kirándulókat. El is határoztam, hogy majd szombaton benevezek az egyik túrájára. Megkérdeztem azt is tőle, szoktak-e delfineket látni, mert hogy én azt nagyon szeretnék. Azt mondta, hogy persze, mindenki hirdeti, hogy delfinek meg minden és a képeslapokon is mindenhol látni őket, de valójában nincsenek. Ő kb. 3 évvel ezelőtt látott delfineket, pedig hajós! Hát erről az állati tervemről egyelőre le kell mondanom, úgy tűnik. Kérdezi tőlem: látsz sirályokat? És tényleg nem. Szinte halott ez a tenger, mondja, nincsenek benne halak, se delfinnek, se sirálynak. Lehalászták, beszennyezték… Galambok, verebek, na azok vannak …. Be is van piszkítva sok hely. Az utcán futkosó kis gyíkoktól nem félek, de vannak, tényleg. Ja meg szúnyogok este… Meg ahogy bandukoltam hazafelé, ott futkostak a csótányok az utcán … Pfuj… Hát ez a szomorú helyzet. Majd elmegyek a nemzeti akváriumba halakat nézni … (Amikor ezt írtam, még nem tudtam, milyen állati folytatás lesz. Kedden tényleg elmentünk a nemzeti akváriumba, ami nagy élmény volt - részletek egy későbbi posztban. A csótányt pedig kinyírtuk szerda hajnalban - Hála az égnek! 2017.07.17. hétfő Első napom az iskolában Este kisütöttük a szobatársammal, hogy abból a 23 oldalas tájékoztatóból, amit a nyelviskola küldött, mi az, ami hétfőre nagyon fontos. Reggel összepakoltunk és házinénink útbaigazítása alapján elindultunk. Elég jól odataláltunk, csak a legvégén, a kicsi utcácskákban kellett megkérdeznünk valakit. Belépésünkkor Monika megkapta a diákigazolványát, én nem, így aztán elirányítottak fotóra, a többit majd intézik, mondták. Továbbá a nevemet se találtam meg a listán, szóval csak mentem a szobatársam után, bár én csak egyhetes kurzusra jöttem, de a téma ugyanaz. Az irodában nem tudtak sokat segíteni, csak a tanáromat keresték meg nekem, hogy őt kövessem, Douglast. Szóval Creative Methodology (https://www.alphaschoolmalta.com/799.html ). A csoportban 13-an vagyunk, 2 lengyel, 10 német és én. egy nagyon picike szobában kezdtünk, de aztán inkább a tetőterasz fedett részén kerestünk helyet magunknak. Bemutatkozós játékokat játszottunk, majd a saját tanítási tapasztalatunkat osztottuk meg a többiekkel. Ezután, már a tetőn, néhány modern angol kifejezéssel, szóval ismerkedtünk meg, majd vitatkozós, beszélgetős feladatokat csináltunk. Kiderült, hogy közben a csoport egyik német tagja, Sara, szintén érdeklődött hajóutakkal kapcsolatban, és azt ajánlotta, hogy a héten valamelyik nap az egész csoport együtt menjen el egy útra. Nagyon örültem neki, a csoport többi tagja is egyetértett, Sara felhatalmazást kapott a megszervezésre. A nap végén, a jelenléti ív aláírásakor derült ki, hogy miért nem találtam magam a listán: mert a második keresztnevemet hitték vezetéknévnek, ezért BOGLARKA Agnes Lepold-ként szerepeltem, ezért hiába is kerestem volna magamat az L-betűnél. Szerencsére nem kaptunk házi feladatot – remélem, ez a hét további részében is így lesz, mert így sok idő van délután kihasználni a jó időt, körülnézni, stb. El is határoztam, hogy elbuszozok arra a strandra, amit ajánlottak, a Golden Bay (Arany-öböl) nevű helyre, ami a szigetnek tulajdonképpen az ellentétes oldalán van a szigetnek. Jó kis strand tényleg. Nincs kipufogóbűz, finom homok van - állítólag a Közel-Keletről hozták, szóval nem természetes, de legalább szép -, nem mélyül túl hirtelen, úgyhogy gyerekeknek is kiváló. Busszal egyébként könnyen megközelíthető, Tuffieha nevű helyen kell leszállni, én a 223-assal mentem, annak ez pont a végállomása, és ugyanonnan kanyarodik visszafelé is. A térképen látszik, hogy mindent máltai nyelven írnal ki, úgyhogy erre az utazónak figyelnie kell. A Szent Pál-öböl neve például San Pawl il-Bahar. Arról nevezetes, hogy ebben az öbölben, egy kis szigeten szenvedett hajótörést Szent Pál apostol. A hajóroncsok ereklyéit áthozták a szigetre, egy kis templomban őrzik, majd valamelyik nap, remélem, be tudok menni.
0 Comments
Your comment will be posted after it is approved.
Leave a Reply. |
Lepold Ágnes blogja
Ebben a blogban személyes élményeimet osztom meg az olvasókkal. Kirándulások, élmények, szabadidő, stb. Archives
August 2018
CategoriesAll Blog Comenius Család Iskola Kirándulás Kirándulás New Trip |