2017.07.19. szerda Eljött a kirándulás napja, a máltai szigetvilág felfedezésének lehetősége – Nagy Várakozás (a továbbiakban: NV)/1. A Bugibba térre menet Monikával láttuk a Seahorse hajót, amivel majd kirándulunk és meg is kérdeztük a cég két alkalmazottjától, hogy ott veszi-e fel az utasokat, és igen. Azért elbattyogtunk a Bugibba térre - persze dombnak felfelé és sietve, hogy el ne késsünk -, de nem voltak ott a többiek. Végül nagy nehezen befutottak, bár két német, hogy el ne késsen, elindult maga északnak (pont az ellenkező irányba), azzal, hogy majd a hajónál találkozunk. A tanárunk is odajött a találka pontra, de a kirándulásra nem jött velünk, ami nem baj egyébként. Útmutatásunk alapján meg is találtuk a hajót befizettük a 15 eurós részvételi díjat és elindultunk. Tömve volt a hajó emberekkel, de nagyon durván, alig lehetett leülni – Csalódás (a továbbiakban: CS)/1. Először Szent Pál-szigete mellet haladtunk el, ahol annakidején az apostol hajótörést szenvedett, majd végig a máltai partok mellett, ahol sok barlangot is láttunk, például a Csempész-barlangot. Ez a rész nagyon tetszett – Kompenzáció (a továbbiakban: K)/1.
A vezetőnk egy nagyon vicces, idősebb fickó volt, aki több, mint negyven éve csinálja ezt. Időnként félelmetes volt, ahogy teljes sebességgel kanyarodott a motorcsónak és persze, mivel mint a heringek, úgy ültünk benne – CS/3 - , ilyenkor egymásnak dőltünk. A barlangok viszont nagyon érdekesek és szépek voltak, láttunk polip-bölcsődét, kénes lerakódásokat a falakon, mindenféle fura alakzatot, szóval izgalmas volt – K/3. Kb. 20 perc volt az egész, utána visszatértünk és mi is úszkáltunk még a tengerben továbbindulás előtt. Ekkor derült ki, hogy a strandtörölközőmet a motorcsónakban hagytam, ugyanis olyan forró volt az ülés, hogy rátettem és úgy ültem le, és kiszálláskor ezt elfelejtettem. Na mindegy, gondoltam, majd lesz másik. Ezt nem sorolom a csalódások közé, mert hát nem csalódtam magamban. :)
Volt ott egy kis köríves sziklaperem, amiről bele lehetett ugrálni a vízbe. Természetesen kisfiúk is ugráltak, de én nem mertem. Ez a rész nagyon jó volt nekem, mert bár sziklás, jól bele lehetett menni a vízbe egy kis beton platformról. Később, a hajó indulása előtt kicsivel visszamentem oda, ott is fürödtem még, aztán indultunk vissza. Fárasztó nap volt és hát elgondolkodtató, mennyire része lettem én is a globális környezetrombolásnak, hiszen én is egy voltam azon turisták közül, akiknek a kedvéért ezt az egész pusztítást véghezviszik. Nagyon megnőtt itt, Máltán az ökológiai lábnyomom. Szerintem a legtöbben, akik megtapasztalták ezt a borzalmas tömegnyomort és a kipufogóbűzt (bár sokan ebben élnek nap mint nap, talán észre sem veszik), nem nagyon fognak még egyszer idejönni. Én legalábbis messziről el fogom kerülni a kék lagúnát és a motorcsónakokat. Összességében, nem volt rossz ez a nap, de túl sok volt benne a csalódás – sajnálom és nem ajánlom senkinek a kék lagúnát, legalábbis nyári főszezonban biztos nem. 2017.07.20. csütörtök Szokásos nap a nyelviskolában, ügyek intézése, stb. Ma a dramatizálás módszertanáról volt szó a foglalkozásokon. Én nem nagyon szoktam a szó szoros értelmében vett szerepjátékokat csinálni a gyerekekkel, csak amit a tankönyv maga tartalmaz, és az elég kevés. Ugyanis ezek a feladatok általában nagyon sok előkészítést igényelnek: előkészítő feladatlapot csinálni, fénymásolni, szerepkártyákat készíteni, stb. A téma megbeszélése közben azonban előjött néhány ötlet, amivel sima tankönyvi tananyagból lehet szerepjátékot kihozni túl sok fáradtság nélkül, ezeket külön fel fogom magamnak jegyezni. (A képen egyébként úgy néz ki, mintha én lennék a tanár, de nem, ő az asztal másik végén van.) Elég sokat beszélgettünk arról is, hogy mik az előnyei és hogy lehet kihasználni a „peer-evaluation” lehetőségeit, azaz amikor a diákok egymás munkáját értékelik (kvázi ők játsszák a tanár szerepét). Az ebéd utáni órán pedig Douglas, aki máltai származású, tanított nekünk egy kis máltai nyelvet. Nagyon érdekes nyelv, az arab nyelvhez áll közel, de szókincsében sok az olasz és az angol eredetű elem. Málta kb. 4 milliós lakossága beszéli, de egyre inkább tért hódít az angol. Suli után el akartam menni Valettába megnézni a Szent János Székesegyházat, de a házinénim mondta, hogy hamar bezár. Csodálkoztam, de gyorsan megnéztem az interneten és tényleg: 4-kor bezárnak, főszezonban is! Azért ez nem semmi, hogy ezt megengedhetik maguknak, mindenki igazodjon hozzájuk – hát igen, ennyit a máltai lovagrend hatalmáról … Szóval maradtam a fenekemen és inkább blogoltam, pihentem, meg hasonlók, de a strandra nem mentem ki, mert már elegem volt a fülledt melegből mára, inkább a hűs szobát választottam. Holnap megpróbálok hamarabb elkérezkedni az utolsó óráról, hogy el tudjak menni megnézni a Szent János Székesegyházat.
0 Comments
Your comment will be posted after it is approved.
Leave a Reply. |
Lepold Ágnes blogja
Ebben a blogban személyes élményeimet osztom meg az olvasókkal. Kirándulások, élmények, szabadidő, stb. Archives
August 2018
CategoriesAll Blog Comenius Család Iskola Kirándulás Kirándulás New Trip |