2017.07. 22. - A továbbképzés egy hete utáni plusz egy nap Miután pénteken megkaptam a bizonyítványomat a képzésről, felszabadultan elhatároztam, hogy azt az egy napot, ami még máltai tartózkodásomból hátravan, egy olyan kirándulással töltöm, ami már régőta vágyam volt. Amikor tavaly márciusban testvérvárosunkban, Marsaskalában jártam egy diákcsoporttal, sokfelé elvittek minket vendéglátóink, például a Blue Grotto (Kék barlang) sziklaívét is láttunk, voltunk Valettában, megnéztünk sok mindent, például a Nagymesterek palotáját és s keresztesek fegyvertárát is, és voltunk az Upper Barraka Gardens (Felső barakk kert) szép parkjában is. Ami akkor kimaradt, a Szent János Székesegyház, azt sikerült pénteken megnéznem. Viszont egyik vendéglátónk mesélt Gozo szigetéről, amiről akkor hallottam először és most, hogy idő is jobban volt rá, meg lehetőség is, elhatároztam, hogy egy teljes napot szentelek a Máltától északnyugatra található, gazdag történelmű szigetnek. Amikor a szerdai hajóút során megálltunk Mgarr kikötőjében, már akkor láttam, hogy nagyon szép a sziget és fekvésének köszönhetően sokkal kevésbé zsúfolt, mint Málta. Reggel 8.15-re volt megbeszélve, hogy felvesznek a Gillieru Hotel előtt, kicsit késett a transzfer, de végül is időben odaértünk Cirkewwába, hogy éppen elérjünk egy kompot Gozora (a térképen piros szaggatott vonal jelzi a két sziget közötti útvonalat). Odafelé nem muszáj jegyet venni, elég visszafelé, úgyis csak akkor ellenőrzik, ezért fel tudtuk gyorsítani a beszállást. Az átkelés nem tartott sokáig, talán 40 perc lehetett, és a kikötőben már ott volt a Citysightseeing Hop On Hop Off busza. A jegyet már előre megvettem egyébként, de a helyszínen is lehet fizetni. Az a jó benne, hogy egy kis prospektusban előre meghirdetik az útvonalat, azon be vannak számozva a megállók, van menetrend, és ezek alapján az ember szépen beutazhatja a szigetet, ott száll le, ahol akar, visszaszáll, amikor kedve tartja továbbmenni, végül a kompkikötőbe visszatér. Ugyanez a szolgáltatás a világ sok városában jól működik, voltam már ilyenen Barcelonában, Dublinban is.
Na de kezdjük az elején! A régi várbörtönnel kezdtem, aminek az az egyik érdekessége, hogy a rabok a puha mészkőbe ábrákat véstek, szimbólumokat rajzoltak, strigulákat véstek, hogy számolják a benn töltött napokat. Sajnos a turisták is … Néhányat lefényképeztem ezek közül. A börtön életét kis ismertető táblákon mutatják be. Érdekes volt, ugyanis itt a verekedős, párbajozós, bajkeverő johannitákat tartották fogva, általában nem hosszú évekig, inkább csak néhány hónapig. A higiénés viszonyok és az orvosi ellátás jó volt, naponta fürödtek, a koszt is változatos volt. Hát persze, gazdag családból származtak, a leggazdaggabb lovagrend tagjai voltak - vigyáztak rájuk ilyen értlemben is. Utána a Természetrajzi Múzeumba mentem, ahol az ásványok, mészkőben megkövült tengeri lények voltak számomra a legérdekesebbek. Ezután felmentem a vár legmagasabb részére, ahonnan gyönyörű a kilátás, szinte az egész szigetet látni lehet. Kiderült, hogy a Citadella természetvédelmi szempontból is nagyon fontos, mert a sziklák és romok között sok ritka növényfaj és állatfaj is él. Ezután továbbmentem a Folklór Múzeumba, ahol a gozóiak mindennapi életét, használati tárgyaikat, hagyományos viseletüket lehetett megnézni. Egyébként itt a mezőgazdaság számára kedvezőbbek a körülmények, mint Máltán, mert míg az szinte teljesen kopár, itt termékeny a föld. Láttam is a buszból szépen megművelt kerteket, zöld, burjánzó növényzetet. Az itt lakók sokáig földből éltek, és még ma is sokan foglalkoznak mezőgazdasággal. Valamint híresek a kézműveseik, például a csipkeverés is világhírű. Találtam egy adományokból fenntartott, egyesület által gondozott emlékhelyet is, Gunpowder Batteries vagy mi volt a neve, ahol annak idején a puskaport tartották nagy silókban. Megtekinthetők a járatok és a silók is, de elég félelmetes volt és sötét, nem mertem bemászni. Ugyanitt megtekinthetők a második világháborúban használt bunkerek is. Ezt követően lecsüccsentem a székesegyház előtti téren kicsit eszegetni, de ekkor már nagyon tobzódtak a turistacsoportok, úgyhogy elhatároztam, hogy még megnézem a Régészeti Múzeumot. Gozó már a kőkorszakban is lakott volt, vannak is megtekinthető emlékek és nagyon érdekes leleteket lehetett látni a kiállítási tárgyak között, például kis emberfigurákat, díszített edényeket, ékszereket. A kombinált jegyem az egyik ilyen újkőkori templomegyüttesbe is szólt, már alig vártam, hogy megnézhessem. Először azonban vissza kellett találnom a buszmegállóhoz és majdnem eltévedtem, mert a Citadella olyan hatalmas, hogy ha nem pont ott jön ki az ember, ahol bement, ezeken a kis kanyargós, szűk (egyébként a máltai utcákhoz hasonlóan elég koszos) városi utcácskákon nem könnyű eltalálni. De végül időben megtaláltam a busz megállóját és továbbutaztam. Xlendi szép tengerpartjánál nesz szálltam le, mert nem akartam strandolással tölteni az időt, annyira izgatott a nevezetességek felfedezése. Inkább továbbutaztam Dwejráig, ahol tulajdonképpen semmi más nincs, csak a sziklás tengerpart, egy pici kápolna és árusok. Hogy a busz megáll itt, annak az az oka, hogy itt van – vagyis inkább volt – az Azure Window, az Azúr Ablak, ami egy nagyon szép sziklaalakzat, de sajnos az idén márciusban a háborgó tenger szétzúzta a már amúgy is meggyengült sziklaívet.
Eztuán a buszon kicsit hosszabb ideig ültem, visszakanyarodtuk Rabat felé, majd különböző strandokon lehetett volna leszállni, a kommentárok is már fárasztóak voltak, úgyhogy inkább hunytam egyet és emiatt majdnem eljefejtettem leszállni ott, ahová már nagyon el akaratm jutni: a Ggantija Temples megállónál. Itt egy kőkorszaki templomegyüttest lehet megnézni, ami egyébként megkapta az UNESCO Világörökség színhely címet (link: http://heritagemalta.org/museums-sites/ggantija-temples/ ). A legenda szerint óriások által épített Ggantija templomokhoz tartozó látogatóközpontban megtekinthetők az újkőkori építményben talált leletek, valamint képek, festmények arról, hogy nézett ki, amikor megtalálták. Annyira jópofa kis emberfigurák is voltak köztük! És szoknyás nőalakok, persze edények is, kőgolyók, melyek segítségével a megalitokat a helyükre vitték. (A felülnézeti kép az internetről való, a többi saját.)
Ezután visszamentem a bejárathoz a táskámért, amibe a két liter vizemet és az ennivalómat, valamint a strand cuccomat pakoltam reggel és egész nap cipeltem magammal. Ahol lehetett, persze letettem a pénztár mellett. Így volt ez a közeli, ta’ Kola szélmalomban (link: http://heritagemalta.org/museums-sites/ta-kola-windmill/ ) is, ahol a gabonatermesztés és feldolgozás eszközeit lehetett megnézni és fel lehetett menni a malomkerék belső szerkezetéhez is, ahol a nagy malomkő annak idején forgott és őrölte a gabonát. Maga a szélmalom nagyon régi, az 1700-as évek első felében már működött. Ezután nagyon vágytam már egy kávéra, ezért besétáltam a faluba két utcányit és máris a főtérre értem, ahol természetesen volt hol bedobni egy capuccinót, majd a templomba is gyorsan bekukkantottam. Visszaszálltam a következő buszra és utolsó úticélom felé vettem az irányt: VÉGRE EGY STRAND! Útközben nagyon szép tájon haladtunk keresztül, míg végül a Ramla-öbölbe értünk. Itt nem sok időm volt, de annyira elég volt, hogy megmártózzam a tengerben és ragadjon rám jó sok a part vöröses homokjából. Nagyon szép strand, nincsenek hotelek meg ilyesmi, távol van a sok zajtól. Csak egy kis kávézó-étterem van, meg persze árusok az út szélén. A vörös homok között kövek is vannak, ezért a vízbe úszópapucsban mentem be. Viszonylag hosszú partszakasz, ezért eloszlik a nép, nincs tömegnyomor, nagyon kellemes, bár a vécé tisztasága hagy némi kívánnivalót maga után... Biztos, ami biztos, az utolsó előtti buszt akartam elérni, hogy mindenképpen elérjem a kompot és a transzfert Cirkewwában, de elég lett volna, ha az utolsót megcélzom – persze azon biztos nagyon sokan utaztak. Hazaérkezésemkor a szobatársamnak is elmondtam, hogy miket néztem meg és hogyan közlekedtem. Remélem, ha ő is elmegy valamelyik nap a barátaival, élvezni fogják a gozói kirándulást, mint ahogy én is nagyon, de nagyon! Este még volt egy fontos feladatom: össze kellett pakolnom mindent, amit csak lehet másnapra, hiszen reggel 5-re volt ígérve, hogy jön értem a taxi és visz ki a reptérre. Comments are closed.
|
Lepold Ágnes blogja
Ebben a blogban személyes élményeimet osztom meg az olvasókkal. Kirándulások, élmények, szabadidő, stb. Archives
August 2018
CategoriesAll Blog Comenius Család Iskola Kirándulás Kirándulás New Trip |