6/24/2010 Projekt 3. rész - TrencsénCsehországból hazafelé jövet megálltunk Szlovákiában, Trencsénben (Trencín). A kisváros kanyargós utcáin felfelé hihetetlen módon parkoltunk. Fő célunk az volt, hogy feljussunk a várba. A ma már romos erődítmény felé, útközben megálltunk a gótikus plébániatemplomnál, melyet a barokk korban belül átalakítottak. Mellette a várfalról csodálatos kilátás nyílik a városra. Itt egy darabig fényképezkedtünk, majd rászántuk magunkat, hogy megmásszuk az emelkedőt. A bejáratnál Judyval "tesók" lettünk, mert családi belépővel olcsóbb volt a jegy. :))) A meredek, szinte függőleges sziklákat megmászni lehetetlen - ezt nemcsak láttuk, hanem meg is tapasztaltuk a saját bőrünkön, amikor lihegve kaptattunk fölfelé az úton (!), hogy még időben csatlakozhassunk az éppen induló idegenvezetéshez. A trencséni vár múzeumában sok régészeti leletet mutatnak be és van vezetés is - igaz, szlovák nyelven, viszont angolul is szinte minden ki van írva. Ezáltal végigkövethető a város története. A Vág folyó partján fekvő település már a paleolitikum óta lakott hely volt, amikor a kelták Kr. e. 450 körül meghódították a területet. Őket a germán törzsek követték, majd a Kr. u. 1. században jöttek a rómaiak, akiknek katonai táboruk volt itt, Laugaritio volt a neve. Az első szlávok az 5.-6. században érkeztek. A vár, mely a 260 m magas várhegyen áll, a magyar történelemben fontos szerepet töltött be már Szt. István korában is. Az észak-nyugati határ védelmét szolgálta. Első írásos említéseikor (1111-1113) a város már vásáros- és vámhely volt. A szinte függőleges sziklák miatt nem csoda, hogy 1241-42-ben a vár ellenállt a tatárok támadásának. Ezt követően IV. Béla király erősíttette meg. A 13. század második felében a Csák nemzetség szerezte meg a várat. Közülük a legkiemelkedőbb Csák Máté, aki valójában hatalmaskodó kiskirály volt, erőszakkal terjeszkedett és ezért III. András királlyal is szembehelyezkedett. A király megfosztotta számos címétől, ennek ellenére tovább folytatta az ellenségeskedést és támogatta az "ellenkirályt", Vencelt (aki később lemondott a magyar trónról). Aztán látszólag támogatta Károly Róbertet, de valójában hűségnyilatkozatai és ígéretei mind hamisnak bizonyultak, amikor Buda ellen vonultak csapatai és a király kénytelen volt áttenni székhelyét Temesvárra. Erőszakoskodásait megelégelve a pápa 1311-ben kiközösítette, melyre válaszul Csák Máté elzavarta az esztergomi érseket és a nyitrai püspököt, akik ezt kihirdették, váraikat feldúlta és kirabolta. Bár 1312-ben döntő vereséget szenvedett Károly Róbert csapataitól a rozgonyi csatában, haláláig (1321) nem sikerült térdre kényszeríteni. Ekkor viszont a király ostrommal elfoglalta a várat. A szlovák történészek hajlamosak Csák Máté tevékenységét az első önálló szlovák állam megalapítására tett kísérletként értelmezni, bár ezt nem támasztják alá történelmi tények. Valójában seregeiben a magyar nyelv volt használatos és más oligarchákhoz hasonlóan a hatalom jobban érdekelte, mint az, hogy országot alapítson és azt egyben tartsa. Gazdaságpolitikája gyakorlatilag a fegyveres rablógazdálkodás volt. Halála után "birodalma", mely 14 megyéből állt, szétesett. (Azt nem tudom, a szlovák idegenvezető mit mesél a turistáknak, én mindenesetre utánanéztem egy kicsit ennek az ellentmondásos alaknak itt és a Magyar Nagylexikonban.) A város és a vár jelentőségét mutatja az is, hogy a magyar, a cseh és a lengyel király megbízottai Trencsénben találkoztak 1335-ben, hogy előkészítsék a visegrádi királytalálkozót és a békekötést. 1377-ben itt tartották Mária királynő és Luxemburgi Zsigmond esküvőjét. Az így trónra került Zsigmond 1412-ben szabad királyi városi rangra emelte. A király többször el is zálogosította a várat a 15. században, majd második feleségének, Cillei Borbálának ajándékozta 1424-ben. Így aztán a Cillei családé lett, akiktől Hunyadi János foglalta el 1450-ben. Mátyás király itt jegyezte el a cseh király lányát, Podjebrád Katalint 1461-ben. Később a Szapolyaiaknak adta a várost, akik a várat átépítették és megerősítették, a várost fallal vették körül és így az erődített templommal és a várral együtt egységes erődítményrendszer jött létre. A mohácsi vészt követő trónharcok során, 1528-ban I. Ferdinánd ostrommal szerezte meg a Habsburgok számára. A vár reneszánsz átépítése erre az időszakra esik, amikor a Habsburgok elzálogosították 1534-ben a Thurzóknak, majd 1582-ben a Forgáchoknak, végül örök adományként az Illésházyak szerezték meg a 16. sz. végén. 1622-ben, amikor gróf Illésházy Gáspár menedéket biztosított a Morvaországból menekült anabaptistáknak (a habánoknak), e jól képzett iparosok a főúr szolgálatába szegődtek és művészi kerámiáik ma is a vár büszkeségei. A 17. században fegyveres támadások (krími tatárok, Bocskai, Bethlen, Thököli csapatai) pestis, árvíz és tűzvész nehezítette az itt lakók életét. 1663-ban a törökök végigpusztították a Vág-mentét és a várat is ostromolták, de bevenni nem tudták. A Rákóczi szabadságharc idején négy évig (1704-8) volt blokád alatt a város, éhínség és járványok pusztítottak. Az 1708-as, majd az 1790-es tűzvészben helyrehozhatatlan károkat szenvedett a város, a vár azóta romokban áll . A 18. században többször is pestis pusztított a városban. Mindennek ellenére a virágzott a kultúra és a művészet, a trencséni majolika híressé vált, könyvtár, iskola, kollégium, színház és nyomda létesült. A 19. században újra hadak vonultak át a városon és kolera is pusztított. 1835-ben a Sina család vette meg, majd az osztrák-magyar kiegyezés hatására a város elvesztette szabad királyi városi jogait és jelentősége jócskán csökkent. Míg 1910-ben még lakosainak 38%-a magyar volt, a trianoni diktátum hatására 1920-ban a magyarok elhagyták a várost. Ma már csak turistaként vannak jelen magyarok, a várban találkoztunk is több honfitársunkkal. A vár tornyából gyönyörű a kilátás a városra és a környékre. Ottjártunkkor a Vág folyó is megáradt, s bár a várost nem öntötte el, az látszott, hogy nagyon magas a vízszint. A háttérben látható hegyek talán a Fehér Kárpátok lehetnek, bár ebben nem vagyok biztos. A városközpont tele van régi épületekkel, kellemes kávéházakkal. A főtéren egy vicces szökőkút is van - egy kútból kiemelkedő kalapos alak köpi a vizet, ami sugárban éri a földet, majd újabb sugárban megy tovább, miközben békák élvezik a hűsítő nedvességet. A város hangulatához hozzátartozik a tornyos városkapu és a zsinagóga is, mely ma kiállítóteremként működik. Trencsén tornyai után egy föld alatti nyilvános vécét is meglátogattunk, ahol régészeti ásatások során talált emlékeket, falmaradványokat is meg lehetett nézni. XDDD Ezt követően elindultunk Magyarország felé. Azt hiszem, ezekből a blogbejegyzésekből kiderült, hogy nagyon kellemes élményekkel gazdagodva tértünk haza. Comments are closed.
|
Lepold Ágnes blogja
Ebben a blogban személyes élményeimet osztom meg az olvasókkal. Kirándulások, élmények, szabadidő, stb. Archives
August 2018
CategoriesAll Blog Comenius Család Iskola Kirándulás Kirándulás New Trip |