7/13/2013 Továbbképzés Colchesterben - 4. rész „Nagyon angol” dolgok Már futólag említettem a korábbi bejegyzésekben pár „nagyon angol” dolgot, például a konnektor problémát, a „packed lunch”-ot, és a „ford” nevű vízátfolyást. Részletesen beszámoltam egy angol iskoláról is. Lehetne a végtelenségig taglalni ezeket a sajátosan angol jelenségeket, kezdve az angol reggelivel, a tejes teán és a szörnyű kávén át az angol humorig, de most csak néhány, általam megtapasztalt érdekességről lesz szó, ráadásul több részletben, mert egy posztnak sok lenne. 1) Fish’n’chips ’What’s the difference between newspapers and television?’ ’You can’t wrap fish’n’chips in television, can you?’ :) A tipikus angol „fast food”, azaz gyorskaja. Nem modern találmány, az angolok mindig is ettek halat krumplival. Hagyományosan pénteken volt ez a vacsora (a böjt miatt), de ma már a nap nem számít. Minden brit településen kell, hogy legyen egy olyan hely, ahol palacsintatészta-szerű panírban megsütött halat és hozzá jókora darabokból álló sültkrumplit lehet kapni. Utóbbira természetesen sót, gyakran ecetet is tesznek, és az egészet jó vastagon becsomagolják csomagolópapírba, ami azért elég jól átázik, mert hát ugyebár eléggé megszívja magát olajjal az egész cucc. Amikor kicsomagolod, hogy elfogyaszd, már csupa olaj leszel, de persze szalvétát nem adnak hozzá – ami azt illeti egyébként sem nagyon használnak papírszalvétát a népek errefelé. A krumpli elég szottyadt tud lenni, de azért finom, a hal viszont igazán mennyei különösen mivel friss halból készítik – nincs olyan hely széles Britanniában, ahol ne lehetne friss halhoz hozzájutni. A boltban mindig többféle halból lehet választani: haddock (foltos tőkehal), cod (tőkehal, de ne kérdezzétek, mi a különbség, mert fogalmam sincs), plaice (lepényhal), scampi (garnélarák), stb. Csütörtökön este merült fel az ötlet vendéglátó háziasszonyom fejében, hogy menjünk el Mersea-be, és a tengerparton együnk halat sültkrumplival. Természetesen a szembeszomszédék is jöttek, hiszen a barátságon kívül az is összeköti őket, hogy náluk is van egy spanyol kolléganő elszállásolva. (A képen balról jobbra: Sarah, a szembeszomszéd, Inés, a spanyol kolléganő, Elizabeth, az én vendéglátóm és Beth, a lánya) Mersea tulajdonképpen egy sziget, ahová egy ’causeway’ nevű átjárón lehet eljutni a szárazföldről. Dagálykor minden oldalról víz veszi körül, apálykor a szárazföldről megközelítve iszapos, moszatos köveket látunk. Két folyó, a Colne és a Blackwater tölcsértorkolatában helyezkedik el, és természetesen van egy hosszabb tengerpartja is). A faluban sok nyaraló található, elég nagyok és szépek is bőven vannak. Megvettük a kaját, majd lementünk a tengerpartra, ahol simán leültünk a homokba és elfogyasztottuk. Mivel apály volt, elég messze volt maga a víz, és elég sok hínár meg kagylóhéj volt a parton. A tengerben errefelé sok az osztriga, aminek nagyon változatos alakú tud lenni a fehér héja, ebből gyűjtöttem néhányat. Visszatérve a szalvéta problémára, az angolokat, úgy látszik nem zavarja, hogy ragadnak az olajtól egy ilyen vacsi után, vagy az is lehet, hogy van valami titkos módszerük, hogy megszabaduljanak tőle, de ezt nem sikerült kifigyelnem. Nekem a nadrágba törlés volt az egyik ötletem, de azt hamar elvetettem, inkább megvizeztem egy papírzsebkendőt és azzal megtöröltem a kezem. Aki fogyózik, annak nem ajánlom ezt a típusú tápanyagot estére, mert elég hizlaló – viszont ha korábban esszük, akkor szerintem az egyik legjobb „nagyon angol” találmány. 2) Charity shops Ittlétem során, a hosszabb szünetekben mindig kimentem a városba, ahol nézelődtem, és párszor shoppingoltam kicsit a jótékonysági üzletekben. Ezeknek a lényege az, hogy használt ruhákat, cipőket, könyveket, mindenféle dolgot, némelyik még bútorokat is gyűjtenek adományozóktól, amiket aztán eladnak, és a bevételt jótékony célra fordítják. Például állatok orvosi kezelésére (for Pets in need of vets), hátrányos helyzetű, beteg vagy fogyatékkal élő emberek segítésére (For deafblind people), betegség elleni küzdelemre (Arthritis Research UK), stb. Eladóként önkéntesek dolgoznak bennük, akik szabadidejüket „adományozzák” a nemes cél érdekében. Nagyon olcsón lehet itt jó cuccokat beszerezni, az én pénztárcámnak tökéletesen megfelelnek az árak, a polcokon lévő dolgok pedig egész jó minőségűek. Vannak kitéve adományozó nejlontasakok, amibe bele lehet tenni a cuccokat, amikor valaki pl. egy költözés alkalmával meg akar szabadulni a dolgaitól, viszont eldobni nem szeretné őket, mert még használhatóak. Némelyik üzlet még információs szolgálatként is működik, például vannak szórólapjaik az állatok helyes tartásával és egészségmegőrzésével kapcsolatban. Ugyanakkor van olyan is, amely direkt szereti, ha a jótékony céljával kapcsolatban adnak be tárgyakat, például a macskabarátoknak mindenféle cicás mütyür nagyon jól jön. Szerintem ez a típusú bolt nagyon jó ötlet, nem is tudom, miért nincs Magyarországon. Más országokban se nagyon láttam, pedig ez szerintem egy újabb jó, „nagyon angol dolog”. Comments are closed.
|
Lepold Ágnes blogja
Ebben a blogban személyes élményeimet osztom meg az olvasókkal. Kirándulások, élmények, szabadidő, stb. Archives
August 2018
CategoriesAll Blog Comenius Család Iskola Kirándulás Kirándulás New Trip |